A kontinens huszadik századi történelme azt mutatja meg, milyen könnyen összeroppanhatnak a társadalmak, romba dőlhetnek a demokráciák, megtörhet az erkölcsi tartás, és az átlagférfi hirtelen egy tömegsír felett találhatja magát fegyverrel a kezében. Jó szolgálatot tenne nekünk ma, ha értenénk, miként lehetséges ez.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt századot illeti a dicsőség és felelősség azért, hogy a nagy tömegek a történelem porondjára szabadultak... az emberiség, amíg e két elvet, a liberális demokráciát és a technikát szolgálta, az európai népességet egy évszázad folyamán megháromszorozta... ezek egy emberi kasztot neveltek, a forradalmi tömegembert, aki ezeket az elveket, amelyeknek az életét köszönheti, közvetlenül veszélyezteti. Ha ez az embertípus lesz Európa ura és az, aki végérvényesen dönt, elég lesz harminc esztendő, hogy földrészünk a barbárságba essék vissza. A technika és az anyagi eredmények éppoly gyorsan, ugyanazzal a könnyûséggel fognak megsemmisülni, mint amily könnyen és gyakran mentek veszendőbe bizonyos gyártási titkok. Az egész élet összezsugorodik. A lehetőségek mai bősége valódi mértékké, szûkölködéssé, szûkös tehetetlenséggé válik: igazi demokráciává. José Ortega y Gasset
2. Elcseszett huszonegyedik század - odáig fejlődtünk, hogy meghódítjuk a világûrt, miközben a saját földünkön nem tudunk rendet tenni. Mi, a "civilizáció csúcsa", a szofisztikált életvitel megtestesítői, tétlenül nézzük, ahogy hús-vér emberek még ma is (...) lelövik, lebombázzák egymást elvekért, hatalomért vagy néhány száz négyzetméter földért. Al Ghaoui Hesna
3. Így mûködik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tûnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára. Yuval Noah Harari
4. Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket. Böjte Csaba
5. A 20. század történelméből megtanultuk, hogy egy viszonylag nyílt társadalom még akkor is hatékonyabban mûködik és hosszabb ideig marad fenn, ha arisztokratáinak vagy milliárdos nagytőkéseinek tág játékteret és sok privilégiumot biztosít, mint a központosított, diktatórikusan vezérelt társadalmak. Az utóbbiak vagy túlnyújtott háborúkban buknak el, vagy belső eredetû gazdasági okok miatt omlanak össze. A sikeres társadalmaknak levegőre és szabadságra van szükségük ahhoz, hogy mûködőképesek maradjanak.
6. Jó volna hinni abban, hogy történelmünk során az ember, az emberiség pallérozódott, civilizálódott, emberségesebbé vált. Jó volna hinni, hogy ma kevesebb szenvedés van a világban, mint volt mondjuk száz vagy ezer évvel ezelőtt. Ha a tudomány eredményeire gondolunk, örülhetünk. Ha a "véres huszadik századra" gondolunk, a két világháborúra, a haláltáborokra, Kambodzsára, Szudánra, a három-négy milliárd mély nyomorban élő emberre, az életterüket elvesztő, éhen haló állatok milliárdjaira, akkor sírhatunk. Hankiss Elemér
7. Az emberiség központi problémáját a huszonegyedik században az jelenti, hogyan tudunk elegendő legitim politikai hatalmat és bölcsességet, megfelelő technikai hozzáértést és elég tartós normákat kitermelni, hogy a technológiák mindenképpen több hasznot hozzanak, mint amennyi kárt okoznak. Más szóval, hogyan tartsunk kordában valamit, ami kordában tarthatatlannak tûnik. Mustafa Suleyman
8. A világtörténelem sokaknak olybá tûnhet, mint egyetlen zuhanás a katasztrófába, zuhanás egyik katasztrófából a másikba, az előzőből a következőbe. Mindig sajog valami az emberiség testén, s ha valahol hirtelen kifakad, s gyógyulni kezd, egy másik testtájon újra indul a daganat. Viktor Emil Frankl
9. A XX. század, ahonnan érkeztünk, több rossz embert csinált, mint amennyit elpusztított. Ahogy éltünk, már nem lehet, ahogy kellene, még nem tudunk. Polgár Ernő
10. A lét megélése, tudomásul vétele egy diktatúrában és egy demokráciában ugyanazokkal a kockázatokkal jár. Az ember a demokráciában pont olyan boldogtalan tud lenni, mint a zsarnokság körülményei között. Bodor Ádám