Életem, mit húrjaidon fontál nekem, elkísér, egy kottába írt olthatatlan szenvedély, mert benne él a holnap, minden új remény, amiért élnem kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet, szépem, olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod a hangszeredből azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted. Vavyan Fable
2. Te vagy az a valami, ami miatt akarom, hogy a mát kövesse mindig egy holnap. Sohonyai Attila
3. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Tóth Árpád
4. Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném, elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem. Caramel
5. Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te. Csitáry-Hock Tamás
6. Volna az ifjúság s a szerelem örök, Vele együtt végtelen, kortalan az öröm, Ezen mámor uralja mindig elmémet, Hogy veled élhessek és szeresselek.
7. Hiányod belém fûződött, mint fonal a tûbe. Most mindent, amit teszek, annak színével varrom. William Stanley Merwin
8. Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
9. Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszûnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ. Ara Rauch
10. Az élet olyan, mint valami bonyolult kotta (...). Tele van tizenhatod hangokkal, harmincketted hangokkal, számtalan fura jellel, kibetûzhetetlen jegyzetekkel. Helyesen olvasni megoldhatatlanul nehéz feladat, és ha sikerül is kiolvasni, majd a megfelelő hangokra váltani, még mindig nem biztos, hogy az emberek helyesen értelmezik és elismerik a belé kódolt jelentést. És az sem biztos, hogy a jelentés boldoggá teszi az embert. Murakami Haruki