Életem - száraz ág - hullatja levelét. Ó, túltarka világ, torkig vagyunk, elég, torkig laktunk mi itt étkeddel, italoddal! Ami ma még virít, holnapra hol van?

Kapcsolódó idézetek

1. Ó te világ, méz és méreg, Piros almában kis féreg, Mind az évek, oly múló vagy, Csalárd világ, engem elhagyj!
2. Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Radnóti Miklós
3. Az élet útján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, fakadó víz. Hol fagy, hol tûzveszedelem. Tömörkény István
4. Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
5. Ezt sírja: élni, élni még! Mert élni, jaj, sohsem elég! Az élet örök táruló: Aki nem éli, áruló! Tóth Árpád
6. Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába, az a hely, ahol élsz: világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága. Koltay Gergely
7. Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra, Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma. Túl nehéz a lét, túl könnyû a vég, A jobbakat úgyis az élet tépi szét. Children of Distance
8. Itt születtem, nevekedtem s élem hosszú éltem; Milyen furcsa, hogy magamat idegenben érzem. A világ ki van fordulva régi jó sarkából, Ki is jutott a fülünknek a nagy csikorgásból.
9. A hiábavalóság mindenütt utolér bennünket (...). Ma még virágzunk, de holnap elkaszál az élet.
10. Már életünk, ha hosszú is: rövid. Delén vagyunk, vagy túlvagyunk delén. Van gyertya, mely nem éghet már tövig, Mert elfujják, váratlanul, felén. Gábor Andor