Elhagyott az erő De kemény vagy, mint a kő Aki nem szavakkal felel Csak némán sodródik el Aki, ha tudja, hogy nincs remény Akkor is kőkemény - épp olyan, mint én.

Kapcsolódó idézetek

1. Elmenni innen messzire Nem lenne válasz semmire Nem lehetsz gyenge ennyire Feledni és feladni kész Veled lesz úgyis az egész Innen akármerre mész Maradni igazán merész Állj meg és nézz szembe vele! Ákos
2. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Csokonai Vitéz Mihály
3. Ha az ember azt mondja: - én erről nem tehetek - mert én ilyen vagyok -, elveszett. (...) Mert a tehetetlenség beismerésével olyan erőket szabadított fel magában, amelyeket nem tud többé legyőzni soha. Bozzay Margit
4. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály
5. Ha valaki azt mondja, add alább, hagyd ott, te csak menj tovább, erős hittel, mert semmire sem vágysz véletlenül. Egyetlen érzés sem jön csak úgy. Oravecz Nóra
6. Olyan vagy, mint a nagy hegyek. Nem mondasz semmit senkinek. Nem mondasz semmit sem nekem. Olyan vagy, mint a zárt verem.
7. Ha elhagysz, az olyan lesz nekem, mint a világ fény nélkül. Sötétben élnék. Nem akarlak elhagyni. Csak félek, hogy te hagysz el engem. E. L. James
8. - Ki az erős? (...) - Az, aki egyedül barangol éjszaka. Pedig fél a sötétben. Az, aki farkas verme előtt várakozik. És reszket, mint a nyúl, hallva az üvöltést. Az, aki elbúcsúzik, aki letérdel, aki összesározza magát. Aki nyakig merül a zavaros folyóban. Aztán a kétségbeesés pillanatában kiterjeszti átfagyott kezét, hogy virágokkal díszítse a haját. Az ilyen ember erős.
9. Olyan vagy, mint a láng, Tőled ég a világ, Fellobban, ha kell, De önmagát égeti el, mellette tombol a szél, Nem bántja azt, aki fél... - épp olyan, mint én. Szabó Eszter
10. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen. Nemes Nagy Ágnes