Elsuhannak az évek a fák alatt, Tovatûnnek a percek, csak pár maradt. Elmúlt, de egy pillanatát se bánom, Te vagy a legszebb csalódásom.

Kapcsolódó idézetek

1. Az évek csak csalódást hoznak, bánatot: akit megszeretünk, előbb-utóbb elveszítjük, legjobb, ha az embernek nincs senkije, semmije. Szabó Magda
2. Nekem már nem kell többé semmi más, és neked se, Bárhol is kössek ki, nincs más, aki így szeretne. Köszönök mindent, és ha véget ér az álom, Mindig emlékezz, hogy te voltál a legszebb csalódásom. Children of Distance
3. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
4. Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bûntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. Ákos
5. A szomorúság tovaszáll az idő szárnyain. Jean de La Fontaine
6. Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked el, Minden napod ugyanaz a monoton menet, Az évek csak telnek, de nem repülnek, A vágyaid veled együtt elmerülnek. Depresszió
7. Mikor máshol süt a nap Egy embert látsz a fák alatt, Ki már mindent elhagyott... Az lehet, hogy én vagyok. LGT
8. Nincs, mi örök, ne reméld! Int erre az év meg a perc, mely elviszi szép napodat. Quintus Horatius Flaccus
9. Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál.
10. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula