Ugrás a tartalomra
Mikor máshol süt a nap
Egy embert látsz a fák alatt,
Ki már mindent elhagyott...
Az lehet, hogy én vagyok.
Kapcsolódó idézetek
-
Az utakat még könnyen járom,
De a hegy alján már megállok.
Tudom, hogy fentről messzebb látnék,
Ott több a nap, kisebb az árnyék,
De majd feljutnak újak, mások.
-
Elsuhannak az évek a fák alatt,
Tovatûnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom,
Te vagy a legszebb csalódásom.
Children of Distance
-
Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott, végleg elment.
-
Ki látta a szelet?
Te nem, sem pedig én:
De ahol hajladoznak a fák
Elszállott a szél.
Christina Georgina Rossetti
-
Ha fa lennék,
kitépném magam gyökereimből,
s elindulnék ablakod alá.
Nő vagyok. Várlak az ablakom alá.
-
Bárhogy volt, mindent megtettem,
Látom már, el kell engednem.
Eltûnt egy részem,
Mindennek vége.
-
Od`adtam néked mind a lelkem.
(Van-e, van-e ily elhagyott?)
Most itt ülök a lábaidnál,
s már úgy érzem, nem is vagyok.
Kosztolányi Dezső
-
Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát,
Én eltemetném mélyen, amit érzek.
Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák.
Õk úgy maradnak állva,
Ahogy éltek, s éltem.
Révész Sándor
-
Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt.
Victor Hugo
-
A torkom összeszorul,
Járni alig bírok,
Az útra napfény borul,
Ha rád gondolok, sírok.
Nincs már miben hinnem,
Ráuntam a tájra,
Nekem senkim sincsen,
Most látsz utoljára.
Vad Fruttik