Eltemette mélyen a lektor. Vigasztalt: - "Feltámadunk egykor!" Örök béke poraira! Deleatur soraira.

Kapcsolódó idézetek

1. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Ady Endre
2. Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé! Márai Sándor
3. Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni. Reviczky Gyula
4. Egy volt a hitünk, örömünk, a sírban is együtt pihenünk.
5. - Örömmel látom, hogy elismeri a vereségét. (...) - Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.
6. Míg utait a temetőnek Tûnődve, csöndesen rovom: - Lassankint megvigasztalódom A domboruló hantokon: Szép Ernő
7. Úgy fáj a szépség! Így lehet örök, Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött. Hajóink szellemvitorlája hull. Egyenlő sorsot ígért rég az Úr. Az ő csatáit vívjuk, míg szabad, Így süllyedünk el csillagunk alatt. Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált Szorongva kérve éltet vagy halált. William Butler Yeats
8. Nyugodjatok lenn békében! Találkozunk fenn az égben! A szelíd emlékezet virrasszon álmaitok felett!
9. A helyreállíthatatlan veszteségeket meg kell gyászolni, meg kell siratni, de utána sokkal könnyebb szívvel tudunk majd továbblépni a jövőbeli lehetőségek gazdagsága felé. Sohasem késő. Feldmár András
10. S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)