Elutasítani tényszerûen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elutasításra különösen érzékeny emberek szoros kapcsolataikban rendkívül szoronganak az esetleges visszautasítás miatt; folyton attól tartanak, hogy a másik cserbenhagyja őket, és gyakran saját viselkedésükkel provokálják ki a rettegett elutasítást. Ha az ember nem tud úrrá lenni az elutasítás iránti érzékenységén, akkor az önbeteljesítő jóslatként fejtheti ki romboló hatásait.
2. Ha valaki elutasítja a tudományt, az magát az ésszerûséget utasítja el.
3. A kétségbeesés veszedelmessé teheti az embert, de egyúttal ostobává is. Mary E. Pearson
4. Úgy lehet élni, hogy az ember gyûlöli saját magát, de ha megveti, az megmérgez mindent benne és körülötte.
5. Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége. Popper Péter
6. Az őszinteség is megárthat; az ember nem tud egyszerre sokat elviselni.
7. Hogy ne gyûlölje önmagát az ember, ki kellene jelentenie, hogy ártatlan; ez a merészség megvalósíthatatlan a magányos ember számára; fő akadály, hogy ismeri önmagát. Albert Camus
8. A hazugság oly mértékben toxikus, és átírja a valóságérzékelést, hogy testi tünetekben is megjelenik. Nem egy embert tesz áldozattá, hanem a teljes rendszert, annak összes tagját. Kihat a mentális egészségre, az érzelmi stabilitásra, a teljes immunrendszert gyengíti, ami hosszú távon fizikai leépüléssel járhat. A hazugság önmaga fenntartására újabb bántalmazásokat generál. Ha az egyik fél hazudik, az a másikat is hazugságba löki. Meg kell tagadnia önmaga számára a saját zsigeri megérzéseit, ezért hosszú távon le fog fagyni. Ellopták az életét. Ha ellopják az életét, ki fog fordulni önmagából. Tisza Kata
9. Az ember veszendő. Lehetséges; de vesszünk el úgy, hogy ellenállunk, és ha meg kell semmisülnünk, ne tegyünk úgy, mintha azt hinnénk, hogy ez valami fényes igazságosság. Albert Camus
10. Amilyen a kapcsolatunk minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat, az emberi természet már csak ilyen. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltûnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk.