Emlékek ingei, ruhái, még meddig látlak titeket, meddig fáj - ha moslak, vasallak - a nem múló emlékezet?

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emlékek, melyeket csak könnyek moshatnak le, s melyeknek nyomai soha sem tûnnek el egészen. Eötvös József
2. Míg élek, lélegzek, míg van eszem; a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,- de azért el nem feledem! Berda József
3. A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?
4. Az emlék mindig nehezen ég el. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
5. Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Children of Distance
6. A harc hegeket hagy, láthatatlanokat is.
7. Olyféle emlékképek törnek rá és zúgatják meg vérét, amelyek valóságosan sosem estek meg vele, de megtörténtükre mindaddig vágyódott, míg hiányuktól ki nem égett. Vavyan Fable
8. Ki tudja, kinek mi a nehéz, rettenetes emlékeket is föl lehet dolgozni, és ártalmatlannak tûnő sérelmeken is lehet egy életen át rágódni. Lángh Júlia
9. Sose múlik el (...) a fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.
10. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King