Emlékszem a nyárra, mikor először láttalak én, Egyből tudtam, hogy a tied vagyok, te pedig az enyém, Nem szóltál semmit, mégis mindent elmondtál, A csillagos ég alatt a padon egy királylány voltál.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
2. A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám. Diana Gabaldon
3. Egy szép nyári este megismertelek, Megláttalak és megszerettelek. Csendben az úton jöttél énfelém, és nem történt más, csak fújt közben a szél.
4. Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak. Alyson Noel
5. Emlékszem az első csókra veled, Átöleltél, lehunytad szemed, A miénk volt az egész világ, De azt se tudom, hogy hol vagy már.
6. Megnyitottad a szívemet. Beférkőztél. A tiéd lettem. És te az enyém.
7. Álmomban - úgy szeretlek - multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, - ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hivó szavára, tán anyám vagy - Ismerlek; mosolyodban forgok melegen, végül megnyugodtan. Illyés Gyula
8. Azt hiszem, már az első találkozásunkkor beléd szerettem, és bár sokért nem adnám, ha kiírhatnám magamból ezt az érzést, és szabad lehetnék - nem tehetem. Te voltál minden reményem, te adtál célt az életemnek. Ruth Rendell
9. Már az elején tudtam, hogy te más vagy, Te vagy az a nő, aki nekem nem az átlag, Te vagy az a lány, akit óvok és védek, Mert mindig beléd estem, mikor megláttalak téged, És úgy éreztem, nem állhat már közénk soha senki, Az utunk végén az égbe is együtt fogunk menni, Együtt öregszünk meg, én a tied, te az enyém, Olyan lesz az életünk, akár egy szép szerelmes regény.
10. Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem, És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra, Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva. Children of Distance