Ezt (...) utáltam a gyerekekben: mindig kimondják, amit igazából már te is tudsz, csak nem akarsz beismerni. És pláne nem akarsz hallani.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak. Feldmár András
2. Én nem akarok felnőtt lenni. (...) A felnőttek mindig azt mondják, hogy bonyolultak a dolgok. Nicholas Sparks
3. Utálom a sirámot, hogy a mai gyerekek ilyenek meg olyanok! Mi, felnőttek idéztük elő mindezt!
4. Általában mindig utáltam azt mondani: "Bocsásson meg, papa, többé nem teszem" - de nem azért, mert nem lettem volna képes rá, hanem ellenkezőleg, talán éppen azért, mert túlságosan is képes voltam rá; de még mennyire! Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
5. Az a legrosszabb a felnőttekben, hogy soha nem akarják beismerni, ha akár csak egyszer is rosszul vagy könnyelmûen cselekedtek. Mások felett bezzeg hamar ítélkeznek, de maguk fölött sohasem mondanak ítéletet. Tove Ditlevsen
6. Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani. Szabó Magda
7. Az emberek annyi mindenről hallanak (...) és soha nem tudhatod, hogy mit értettek félre. Már úgy értem, hogy tényleg azt hallották-e, amiről beszélnek. Vagy egyáltalán, hogy az igazat hallották-e. Agatha Christie
8. Nem is bírom a gyerekeket. Vagyis beszélni sem lehet velük értelmesen. Nincs semmi mondanivalójuk. Még nem történt velük semmi. Hallgrímur Helgason
9. Soha nem hallgatják meg a gyerekeket. Úgy tesznek, mintha odafigyelnének rájuk, de aztán mindig az van, hogy ha az ember valami fontosat akar mondani, akkor mindegyik felnőtt ugyanolyan. Virginia Macgregor
10. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia