Én csak a szépre emlékszem. Minden szarságot kitöröltem a fejemből. Te voltál a legjobb barátom. Hiányzol. Mindig is hiányoztál.

Kapcsolódó idézetek

1. Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én, barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor, és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ. Jacques Prévert
2. Köszönök minden szépet, köszönöm a jóságodat, a tisztaságodat s mindazt, akivé lehettem általad. Köszönöm, hogy boldoggá tettél, a világot varázsoltad szebbé.
3. Mintha száz éve ismernélek, mégis azt se tudom, ki vagy, Amikor rád gondolok, csak a jó ugrik be, és semmilyen hiba, Én emlékszem, hogy miket mondtál, minden szavadat elhittem, Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem.
4. Ne szánakozz rajtam. Ha keserû is távozásod, mily szép az emlék, mit bennem felejtesz. Zelk Zoltán
5. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
6. Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét. Cecelia Ahern
7. Énnekem már nem fáj semmi, És örömet semmi nem ád. Csak emléked fáj még... oh hogy Örökké emlékezem rád! Vajda János
8. Régen rossz klisének gondoltam, mikor az emberek arról beszéltek, hogy az út végén csak a szép emlékek maradnak meg. De tudod, tényleg így van. Lényegtelenné válik minden, amit annak idején rossznak gondoltam, vagy ami fájt. (...) Hiányzik az érzés, hogy a holnap tartogathat valamit számomra... de igazából minden emlék olyan, mint egy kincs.
9. A legjobb dolog vagy, ami valaha velem történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik legjobb, de egyelőre csak te vagy.
10. A legjobb barátom is csak a legjobb barátom. De Te én vagy, én meg Te. Szabó Magda