Énnekem már nem fáj semmi, És örömet semmi nem ád. Csak emléked fáj még... oh hogy Örökké emlékezem rád!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csak emlék lehetsz, fájdalomként nehezedik rám az emlék. Ha nem leszel fájdalom, akkor meg az fáj, hogy elfeledtelek, hogy nem fájsz.
2. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
3. Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bûntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. Ákos
4. Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. (...) Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt... de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.
5. Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom. Berkesi András
6. Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké, A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél. Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem, Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. Children of Distance
7. Most már egyéb nincs hátra, Mint őt felejteni. Ki innen, ki szivemből, Emlékem kincsei! Petőfi Sándor
8. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
9. Ó, szánj meg engem, ó, ne csábíts! Ne fájjon emléked nekem. Te boldog vagy, feledni tudsz csak, Én meg folyvást emlékezem. A lemondás is fáj, nagyon fáj, Emmám; de százszor nehezebb A hûtlenséget elviselni... Ó, mért találkozám veled! Reviczky Gyula
10. S tudom, bár elváltunk örökre, És hozzád többé nincs jogom: Ki nem szakítalak szívemből, S emléked` áldom és nem átkozom. Reviczky Gyula