Ne szánakozz rajtam. Ha keserû is távozásod, mily szép az emlék, mit bennem felejtesz.

Kapcsolódó idézetek

1. Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. Szabó Magda
2. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
3. Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből, hogyha kimúlásom híre sietve elér. Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon. Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú. Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem, mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel. Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára, hisz hû társ maradok, bárha halál ragad el. Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem, jó emlékezeted mégse hagy el sohasem. Vergilius
4. Vesszen, akárhogy kéne, maradjon utált sebem és szenvedésem, legyen másé, bármily gyönyörû, büszke leszek rá, hogy kibírtam: ha megvénül, se tudja meg, hogy valamikor érte sírtam. Szabó Lőrinc
5. Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. Richard Bach
6. Most elköszöni kell, csendesen. Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken. Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el, hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel. Caramel
7. Annyi boldog pillanat vár rám karodban még. Meg kell, hogy értsd: bármi is elszakít tőled, azt senkinek nem hiszem el. Demjén Ferenc
8. Mikor, fiam, elmegyek én tőled, csak azt kérem, annyit kérek én, mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól, mint ahogy azt én tettem veled, hogy az utolsó emlékünk egymásról egy szép mosoly legyen.
9. Emlékezz arra, hogy volt családod egy kedves, szép személlyel, mert makacs az idő és mindent befon. Ne fogadkozz, ne dühöngj, ne gyûlöld a nőket: Ne sírj fiú, nem a szerelem hagyott el.
10. Ha gond vagy bosszúság napomat árnyba vonja, s forró csókjaidat csak úgy lanyhán viszonzom én - ne gondolj semmi rosszra, ne kételkedj s ne haragudj! (...) Nem hagylak cserben én, de ha te elhagysz engem, vád csap rád, magány, rettenet, s belátod: csúf a sors, s becsülni kezded csendben fanyar, hûvös szerelmemet. Jakov Petrovics Polonszkij