Én féltem, hogy későn érek haza: egész életemben az a buta félsz, és mindig tekintettel lenni másra, mindenre... az idő meg csak múlik, és a szemem sarkában már szarkalábak.

Kapcsolódó idézetek

1. Félek én is, sok mindentől. És a rettegés nagy zavart támaszt az ember fejében. Félek a gyávaságtól, az ember az életével fizethet érte... és többnyire másvalakinek az életével. Félek az elvesztegetett időtől, hisz oly rövid az élet.
2. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
3. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
4. Te, nem tudom, mit éreztél ma este, az én szívem majdnem beleszakadt, mert mindenütt a két szemed kereste, de hiába, árva maradt. (...) Csak néhány perc, és éjfélt üt az óra, elindulok lassan hazafelé, és félve várom, mit hoz majd a holnap, míg elalszom hajnal felé. Máté Péter
5. Sebesen tért vissza a múltam, és túl lassan tartott hazafelé a jövőm.
6. Túl rövid az élet, és néha attól félek, hogy elszalad előttem, és hiába kérek csak még egy percet a világtól, mert talán nem láttam a szépet a hibáktól!
7. Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt. John Hoyer Updike
8. Félek, hogy nem láthatom a fiamat (...) és a páromat (...). Hogy nem élhetem meg velük a mindennapjaimat (...). Nem a haláltól vagy az elmúlástól félek, hanem attól, hogy nem lehetek részese az életüknek. Hajt a kíváncsiság, hogy mi jön még.
9. Te ki vagy? Mit akarsz? Mit remélsz? (...) Egyik pillanatban azt gondolom, most már semmi lényeges nem történik velem, minden rendben lesz, rendben, és kíméletlenül halad majd minden a maga útján, és ezt a rendet és kíméletlenséget hívom az életemnek; a másik pillanatban meg ismeretlen, homályos jövő mered rám, farkasszemet néz velem, kicsit félek, mi lesz ebből, és remegőn gondolok arra, mi minden történik még velem. Esterházy Péter
10. Nem értem, mit mond, s az arca olyan más; Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd. Attól félek, késő már menni, Egyedül jöttem, és nem is várt senki. Ismerős Arcok