Én nem hívlak, Te akarsz jönni, Ma még könnyû, szokott a bánat, Tán nem ölne meg a búcsúzás, Ma még irgalommal kívánlak.

Kapcsolódó idézetek

1. Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Zanzibár
2. Ha hívsz, nem mondom azt neked, hogy mindennap egy kicsit belehalok a hiányodba. Nem mondom, mennyire várom már, hogy lássalak. Nem mondom, hogy bárcsak már itt lennél. Sőt azt sem, hogy minden áldott este a könnyeimmel küszködöm, mert olyan ez, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem. Leitner Olga
3. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance
4. Úgy vártam én minden szavad, De ajkad néma maradt, És láttam, te is úgy fájlalod, Hogy nincs mit mondanod, A búcsú könnyû volt neked, A bánat nekem maradt, Mert úgy, ahogy én szerettelek, Szeretni nem szabad. Galgóczi Erzsébet
5. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
6. Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Ignotus
7. Fáj a búcsú (...). De remélem, még találkozunk. S talán ez a remény ad vigaszt. Berkesi András
8. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Latinovits Zoltán
9. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
10. Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. Children of Distance