Én úgy képzelem, hogy Shakespeare azért tartozik a vígjátéki alakjainak a boldog befejezésekkel, mert a tragédiáiban olyan kegyetlen. Például a Hamletben. Vagy a Rómeó és Júliában. Majdnem szadista.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szeretik a tragédiákat, mert azonosítják magukat a hőssel. És ugyanezek az emberek szeretik a komédiát, amikor is nem azonosítják magukat a hőssel. Ez az emberi csorda alapösztönein felül nem képes másra, mint önmagát siratni és másokat kinevetni. Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam, és nem azt, hogy elégedetten, egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után, szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat. Aszlányi Károly
2. Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve. És a tragédia - Arisztotelész határozza meg így - a sors iróniájaként nem a drámai hős hibájából ered, hanem inkább azért, mert a hős egy bizonyos erkölcsi színvonalat képvisel. (...) Az ember nem saját gyengeségei miatt keveredik még tragikusabb helyzetekbe, hanem éppen az erényei miatt. Szophoklész Oidipusz királya ennek kiváló példája. Az ő vesztét, a tragédiát nem a lustaság vagy az ostobaság okozza, hanem éppen a bátorság és az egyenesség. Itt érhető tetten a sors kikerülhetetlen iróniája. Murakami Haruki
3. Austen alakjai és dialógusai ma is humorosak, nem úgy, mint Shakespeare viccei, amelyeken csak azért mulat az ember, mert Shakespeare írta és tartozunk neki ennyivel. Karen Joy Fowler
4. A könnyû és derûs lélek embere, majdnem azt mondhatnám, hogy a spirituális elegancia embere, aki legyőzhetetlen biztonságban érzi magát; de ugyanakkor a tragédia embere is, a nevetés és a könnyek embere, végtére is a szelíd irónia embere, mert átlát az élet játékának tragikusan nevetséges álarcán, és fölmérte a földi lét fojtogató határait.
5. Nincs is olyan szerelem, mint a Rómeó és Júliában. Shakespeare kamuzik, egyébként sem ő írta saját darabjait, hanem Dan Brown, bár ez most mellékes, és vele együtt mindenki más hazug, aki a szerelmet létező valaminek tartja. Azt pedig bírósági tárgyalás nélkül, máglyán kéne megégetni, aki igaz szerelemről hablatyol. Vavyan Fable
6. Egy dráma több hibát enged az alkotóknak, míg a vígjátékokban nem lehet hibázni. Ha egy vígjáték nem vicces, az a legrosszabb dolog a világon.
7. Minden ember játszik valamit (...), némelyek tragédiát, mások komédiát vagy bohózatot, néha mind a hármat.
8. Az élet egy vígjáték egy szadista író tollából.
9. Az irodalomban a befejezés többféle lehet. Van, hogy boldog, de van, hogy szomorú. Van, ami nem várt fordulatot hoz. Néhány könyv végén nyitva marad az ajtó a folytatáshoz, és persze vannak mesebeli befejezések is, amikor a lány megkapja hercegét. Elgondolkodtató befejezések, amiktől átértékeljük saját életünket, és a világban betöltött szerepünket. És ott van az a befejezés is, ami előre sejthető volt, mégis meglepetésként ér.
10. Holtig incselegni fog velem a tudat, hogy Shakespeare idejében nem tekintették irodalomnak a színmûveket. Ez jócskán hehe, nem igaz?! Minden kornak más a ponyvája, ám mindig a középszerûek az ördögûzők. Vavyan Fable