Ugrás a tartalomra
Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve. És a tragédia - Arisztotelész határozza meg így - a sors iróniájaként nem a drámai hős hibájából ered, hanem inkább azért, mert a hős egy bizonyos erkölcsi színvonalat képvisel. (...) Az ember nem saját gyengeségei miatt keveredik még tragikusabb helyzetekbe, hanem éppen az erényei miatt. Szophoklész Oidipusz királya ennek kiváló példája. Az ő vesztét, a tragédiát nem a lustaság vagy az ostobaság okozza, hanem éppen a bátorság és az egyenesség. Itt érhető tetten a sors kikerülhetetlen iróniája.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek szeretik a tragédiákat, mert azonosítják magukat a hőssel. És ugyanezek az emberek szeretik a komédiát, amikor is nem azonosítják magukat a hőssel. Ez az emberi csorda alapösztönein felül nem képes másra, mint önmagát siratni és másokat kinevetni. Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam, és nem azt, hogy elégedetten, egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után, szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat.
Aszlányi Károly
-
A tragédia az, amikor benne vagyunk a szenvedésben, amikor ránk zuhan az egész, és alája kerülünk. A komédia, amikor túllépünk a szenvedésen, és föléje repülünk. Tragédia, amikor meghalunk. Komédia, amikor föltámadunk. A tragédia a mélybe zuhanás, a gyötrelem és a katarzis. A komédia a magasban szárnyalás, a bajokon aratott győzelem. Mindkét állapotunkban sírunk. Az egyikben a fájdalomtól. A másikban a röhögéstől.
Müller Péter
-
A bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie. Még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével. És közben legyőzi az akadályokat és a veszélyeket és a külső nyomást. Ez képezi minden erkölcs alapját.
John Fitzgerald Kennedy
-
Évszakok változnak, évek ballagásznak, népek jönnek valahonnét, nemzetek tûnnek valahová, és tágul a messzeség, korlátokat dönt le a diadalmas ész, és amit ma nem ismerünk, holnap talán már megszokott lesz. Mit sem változik azonban a tragédia. A tragédia átélése, amely korról korra igazolja eredendő végzetünk.
Jean-Pierre Montcassen
-
Az élet, akár egyéni, akár közösségi, személyes vagy történelmi, a mindenség egyetlen entitása, melynek a veszély a lényege. Sorsfordulatokból, peripeteiákból áll. Szoros értelemben: dráma.
José Ortega y Gasset
-
Könnyû valamilyen külső erőt hibáztatni, ha életünk nem az álmaink szerint alakul, és feladni, mert úgy gondoljuk, hogy a sors ellenünk fordult. Könnyû azt hinni, hogy az határozza meg az ember sorsát, hol nőtt fel, hogyan gondoskodtak róla a szülei vagy milyen iskolába járt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. A legtöbb ember sorsát az dönti el, hogyan képes megküzdeni az élet igazságtalanságaival.
William H. McRaven
-
Az ember természetét átalakítják a tragédiák. A jellemét is. Aztán egy idő után észrevétlenül megváltoznak az igényei. Azzal együtt a céljai, vágyai. Megváltoztam én is.
Berkesi András
-
Én nem csak az emberek örökölt sorsában hiszek. Egy népnek is van örökölt sorsa, traumái, drámái, és a múltból következik, hogy hogy reagál a jelenre.
Frei Tamás
-
Én úgy képzelem, hogy Shakespeare azért tartozik a vígjátéki alakjainak a boldog befejezésekkel, mert a tragédiáiban olyan kegyetlen. Például a Hamletben. Vagy a Rómeó és Júliában. Majdnem szadista.
Gayle Forman
-
A Holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus tudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát.
Kertész Imre