Engedd, hogy érezzem az örökkévalóság levegőjét, most, hogy már lejár időm! Reád bízom, Uram, magamat, ne engedd, hogy elvesszek az örökkévalóságban!

Kapcsolódó idézetek

1. Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne téveledjem. Te ösvényidre taníts meg, Kiken intézd menésem. És vezérelj engemet Az te szent igaz igédben, Ótalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten. Szenczi Molnár Albert
2. Ó, Istenem, mindenhatóm (...). Kérlek, engedd, hogy éljek, hogy lélegezhessek, hogy érezhessem még a nedves füvet a talpam alatt és láthassam a nyári eget a fejem felett. Kérlek, tégy csodát, és esküszöm, neked szentelem az életemet.
3. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Csokonai Vitéz Mihály
4. Atyám, tárd ki karod, Ragadd meg életem. Nyisd fel szemem, Hadd lássam fényedet. Tölts be Kiapadhatatlan szereteteddel, Készíts nekem helyet Ott fenn a mennyekben.
5. Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet, és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram. Szent István
6. Most, hogy aludni lefekszem, Kérem az Urat, őrizze lelkem. Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom, Lelkemet, Uram, a kezedbe adom.
7. Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed. Folk György
8. Minden órádnak leszakaszd virágát, A jövendőnek sivatag homályit Bízd az Istenség vezető kezére, S élj az idővel! Berzsenyi Dániel
9. Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én! Piramis
10. Uram, add meg nekem az erőt, hogy sohase imádkozzam, kímélj meg mindenféle imádat elmebajától, és távoztasd el tőlem a szeretet kísértését, amely mindörökre kiszolgáltatna Neked! Szívem és az ég közé bárcsak terülne üresség! Nem kívánom, hogy jelenléted benépesítse sivatagomat, hogy éjszakáim felett a te fényességed zsarnokoskodjék, hogy Szibériáim megolvadjanak a te Napod alatt. Emil M. Cioran