Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz.

Kapcsolódó idézetek

1. Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket. Balogh Béla
2. Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra. Wass Albert
3. Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul. Vörös István (zenész)
4. Sokféle dicsőség lehet az életben, de mind kisebb értékû annál az egynél, amely a gyermeki hit és merész álmodozás örökös megőrzését jelenti. (...) Ostobaságból és hiúságból (...) elhagyjuk gyermekkorunk álmait, melyeket áttetsző gyémántokként hozunk magunkkal az ismeretlenségből. Mindenki ilyen ragyogó, tiszta gyémántot hoz magával, mely később gazdaggá tehetné őt, s ekként gazdag lenne a világ is. De a gyémánt látszatra egyszerû, könnyen hihetjük, hogy mihaszna üvegdarabkával játszadoztunk, különösen azért, mert az emberek valaha elkezdték gyûjteni a színes kacatokat, melyek gyönyörködtetik a szemet tarkaságukkal, s emiatt értékesebbnek tetszenek. Mihelyt mások kezében ilyet látunk, szégyelljük színtelen játékszerünket, eldobjuk, és igyekszünk, hogy nekünk is olyan tulajdonunk legyen, mint a többinek. Sok idő eltelik, míg rádöbbenünk, milyen értéket szórtunk el.
5. Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.
6. Mindenkiben van belül egy gyémánt, ami az embert emberré teszi. Ezt mostanában nagyon betakarjuk. Van, aki függönnyel, lepedővel, de van, aki fával, pajzzsal, és van, aki betonba ágyazza, és azt hiszi, nem lehet onnan kirobbantani. De ez nem így van: a burkot vagy szépen, lassan lehántolgatja az ember, vagy egyszer éri egy olyan hatás, amitől leomlanak a falak. Schäffer Erzsébet
7. A gyémánttól a legkisebb repedés becsének nagyobb részét veszi el ugyan, de a gyémánt csorbája mellett is drágakő marad. (...) Aki pusztán csak mint jó ember részesül megkülönböztetésben, egy bûn által egész értékét elveszti. Kemény Zsigmond
8. Így megy az élet. Eleinte gazdagodunk, vetünk esztendőkön át, azután jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Antoine de Saint-Exupéry
9. Naponta millió példaadás válik le rólunk, akár fényesedünk, akár besározódunk. Szemek, kérdő szemek tükörtermében járva kép lesz, s vonz vagy taszít életünk fénye, árnya.
10. Nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szûkében vagyunk, hanem tékozoljuk. Mint ahogy a dús, királyi kincsek, mihelyt rossz uralkodóra szállnak, pillanatok alatt elherdálódnak, viszont bármilyen csekély vagyon, ha jó sáfárra bízzák, a használat révén növekedik, ugyanígy hosszúra nyúlik az életideje közülünk annak, aki jól gazdálkodik vele. Lucius Annaeus Seneca