Erre, hol arra inal szárnyalva a csalfa szerencse, és nincs, hol bizton, sziklaszilárdan időz. Vígan jön nagyon is, majd zord képpel rohan onnan, és csak ez állandó benne: a váltakozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
2. Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül, Magasra száll az égen át, a remény illan, messze száll. Forgandó szerencse engem elkerül, Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül.
3. A szerencse ritkán érkezik villámcsapásként, elszigetelten, drámai módon. Olyan inkább, mint a szél, ami állandóan fúj. Néha szélcsend van, néha viszont erős lökésekkel támad. Néha pedig olyan irányból érkezik, amire nem is számítunk. Tina Seelig
4. Szeszélyes egy dolog az idő. Úgy tûnik, mintha állandó, egyenletes tempóban haladna, pedig valójában kanyarog, ugrál a víz alatti kövek között, megpihen a csendes mélyedésekben, megposhad a pocsolyákban és a hegyekből vad vízesésekbe veti le magát. Néha pedig mintha nem engedelmeskedne a természet törvényeinek, és hátrafelé haladna, a kezdetet keresve. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
5. Az idő tekervényes. Hol lelassul, hol felpörög, értelmezhetetlenül, kiszámíthatatlanul.
6. A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami. Müller Péter
7. Általában hajlamosak az életek, mint hajók a háborgó tengeren, ide-oda dobálódni. (...) Elindul valamerre az ember, félúton megtorpan hirtelen, fordul erre-arra, majd tovasodródik. Nem tudjuk, merre megyünk - elkerülhetetlen hát, hogy egészen máshol kössünk ki a végén, mint amerre elindultunk. Paul Auster
8. Furcsa sors a miénk: a Cél, míg ûzzük, illan, s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol! De az Ember elé remény reményre csillan s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol. Charles Baudelaire
9. Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam, néha fenn, néha lenn. Visz a szél, de belefér, és nekem ez így jól van.
10. A végzet lopva, hangtalan jár, Ott talál majd, hol nem várjuk már. Haragos szemmel les a viharban, De napsütésben csap le, titokban. William Cowper