Értelmetlen ez a túlzott félelem a jövőtől. (...) Minden kornak megvannak a maga ostoba álmai és félelmei.

Kapcsolódó idézetek

1. Fiatal vagy még. (...) A múlt semmit sem jelent neked. Nem jelent egy másik országot, mint az öregeknek, de nem jelent rémálmokat sem, mint a bûnösöknek. Cassandra Clare
2. A fiataloknak több okuk van a félelemre, mint az öregeknek a panaszra. A jövő nyomasztóbb, mint a múlt. John Henry Newman
3. Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz. Robin Dunbar
4. A félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója. Milan Kundera
5. A félelem onnan jön, hogy megpróbálunk a jövőbe látni (...). Ha tudod, mire számíthatsz, nem félsz. Christopher Moore
6. Éppen olyan ostoba, aki a haláltól fél, mint aki az öregségtől retteg. Hiszen amiképpen az öregkor az ifjúságot követi, úgy jön a halál az öregség után. Lucius Annaeus Seneca
7. Sosem gondolkodtam a jövőn. Arra, hogy megöregszem. Mert talán a jövő sosem volt kegyes a hozzám hasonlókhoz (...). De hirtelenjében a jövőm nagyon is valóságosnak tûnik. És megöregedni nem csak elkerülhetetlen, hanem most már vonzó is.
8. Nem félek. Azt hiszem, a félelem teljes egészében a várakozásból, az előérzetből fakad. Hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, hogy bajunk esik, rettegünk a ránk váró fájdalomtól. Mindez elmúlik, ha egyszerûen elfogadjuk, hogy vége. Nem is rossz tudni, hogy nincs jövő. Felszabadító.
9. A félelem... furcsa érzés. Ha belegondol, az emberek mindig rajtuk kívül álló dolgoktól rettegnek, sosem önmaguktól. (...) Az ember olyan dolgoktól fél, amelyek fölött nincs irányítása. A jövőtől, a sötéttől, vagy attól, hogy valaki megöli. Ezért nem fél önmagától, mert mindig tudja, mit fog tenni a következő pillanatban. Dan Wells
10. Egy kis képzelőerővel mindig találhatunk valamit, amin aggódhatunk. Egy gyerek aggódhat azon, hogy húsz év múlva nem lesznek barátai. Egy dohányos azon, hogy negyvenévesen meghal rákban. Egy egyetemista azon, hogy ötven év múlva nem lesz elég nyugdíja. (...) Ezek a jövők azonban nem léteznek. Csak kitaláltuk, kikalkuláltuk, elképzeltük őket. Csak az itt és most van, amikor a korábbi félelmeink és reményeink beteljesülnek vagy sem. De hogy vethet valami, ami nem is létezik, ilyen hosszú árnyékot arra, ami van? Roland Paulsen