És egyszer majd a te boldogtalan, szánandó fiadat sem fogják kímélni, hanem az arcába vágják az igazságot, úgy, ahogy én most neked: mi végre éltél? Mi jót tettél? És a fiad nem tud majd válaszolni, mint ahogy most te sem...

Kapcsolódó idézetek

1. Saját életed igazságát valóban te teljesíted be: azt fogod visszakapni, amit magad is adtál: vérontásért háborút, tolvajlásért nincstelenséget, az akarat kegyetlenségéért minden szeretet elvesztését. S ha pedig életedből elvész a szeretet, elvesztettél mindent.
2. Amikor majd remélhetőleg te is anya leszel, majd meglátod, milyen nehéz is. Sok szülő a sorsra bízza a gyermekét. "Ha nem saját maga éli meg, nem tanul belőle" - mondják, és ölbe tett kézzel nézik, ahogy a gyermekük begyûjti a pofonokat az élettől. Nem segítenek nekik. Én viszont nem hagyom, hogy te is elkövesd az én hibáimat. Valamikor megesküdtem: senkinek sem hagyom, hogy bántson téged. És ebbe beleértettem az igazságtalan Istent is. Az embereket ne is említsd. Még a sajnálatodat sem érdemlik meg. Ütni kell őket, hogy tiszteljenek. Üsd-vágd őket. Még a legjobb is, ha eljön az idő, hátba szúr. Még ha soha nem is ártottál neki. Szúrj tehát te elsőként. Nem hagyom, hogy a gyerekem lágy legyen, mint a vaj. Hiszen azt bárki könnyen szétkeni egy szelet kenyérre. Amit az előbb említettem, hogy akkor már késő, azt az anyámtól tanultam. A nagyanyádtól, Elenitől. Éjjel-nappal ezt igyekezett a fejembe verni. Úgy tûnik, ő keservesen, fájdalmak, kínok és szenvedések árán tanulta meg. Ki tudja, mit kellett elszenvednie, és hogy fizette meg ezt a leckét. Átadta nekem. Én pedig most átadom neked hozományként, te pedig tartsd tiszteletben. A nagyanyád a lelkével fizette meg.
3. Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám? Most arcomat a könnyek sói mossák. Milyen szánalmas is, aki ily hányatott, Akit az ifjúság ráncokkal megrakott, Ami kedvest adott, azt visszavette nyomban És csak egyet hagyott: maró bûnbánatot. Mihail Jurjevics Lermontov
4. Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szived Hisz annyi rosszat követtem el én. Rejtő Jenő
5. Megértem... de egyvalamit te is érts meg: az elvesztegetett napokat nem lehet visszahozni, és később bánni fogod. Tudom mit beszélek, fiam. Hidd el!
6. Azok a döntések, amiket most hozol, fiam, következményekkel járnak. Azok alakítják ki, hogy ki vagy, és ki lesz belőled. Akárhogy döntesz, légy magabiztos, hogy ne kelljen hazudnod.
7. Az élet nem igazságos (...). Gyermekeinknek azt mondjuk, de ez szörnyû hiba. Nem csupán hazugság, de kegyetlen hazugság. Az élet nem igazságos, soha nem is volt az, és soha nem is lesz. William Goldman
8. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik fő-részének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait. De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érde­keiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet és legfeljebb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért s még jó szerencse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak. Az élet gondjai maholnap saját erődet s belátásodat is igénybe veszik. Deák Ferenc
9. Nem vagy már szép, nem vagy már jó, nem vagy már éppen a nekem való, nem lesz gyerek, nagy ház, autó, ahogy te élsz, az nekem nem jó, az nekem nem jó már. Esti Kornél
10. Könnyû dolog jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bûnt pedig büntetik. Ilyenkor szinte nyakadnál fogva visznek a mennybe. De ha olyan idők járnak, amikor nincs, aki jó tanáccsal szolgálna, nincs, aki jó példával járna elöl, amikor azt látjátok, hogy az erényt büntetik, a bûnt pedig jutalmazzák, ha akkor álljátok a sarat és megmaradtok Isten mellett, akkor ezt elhihetitek nekem: ha csak félig vagytok is igazak, Isten előtt akkor is egészen igaznak fogtok számítani.