És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Most eleven bőrömön érzem, Hogy Isten ujja simogat. Keresztnevükön hívom immár S cirógatom a dolgokat. Emberekkel és állatokkal, Fákkal, füvekkel cinkosan Összenézünk, hétszer is egy nap: Tudjuk, hogy minden rendben van. Sík Sándor
2. Édesanyám, édesanyám, olyan sokszor elmondanám. El is mondom, meg nem unom, reggel, este mindig fújom. Juhász Magda
3. Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé. Juhász Gyula
4. Arra megyek, amerre a szél fúj.
5. Nem megyek én innen messze; Fészket rakok, mint a fecske: Megbélelem két karommal, Megtapasztom csókjaimmal.
6. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Kányádi Sándor
7. És mindenemet lábadhoz terítem S követlek az egész világon át. William Shakespeare
8. Itt marad most a fenyő. Itt marad minálunk. S amíg itt lesz, mindnyájan ünneplőben járunk.
9. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
10. Minden reggel úgy kelek fel, hogy valami fény ér, és érzem, hogy van miért tovább lépnem. Depresszió