És térré tágult a világ. A tér időt szült. Az idő mozgást, sebességet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő - ha van - tágul-görbül, mint a tér: mosttól mostig tart. Fodor Ákos
2. A múlandóság teremti az időt. Thomas Mann
3. Múlt és jövő egyszerre létezik (...), az időben éppen úgy lehet utazni, mint a térben, egyik ponttól a másikig visz az út. Agatha Christie
4. Az idő tekervényes. Hol lelassul, hol felpörög, értelmezhetetlenül, kiszámíthatatlanul.
5. A világ bennem is történik, nem csak a térben és az időben. Én is térfogat vagyok. Márai Sándor
6. Amíg mozog valami, tudhatjuk, hogy telik az idő. De addig nem. Gabriel García Márquez
7. Végtelen számú dolog, jelenés, változás zajlik egy időben, és ezek közül a mi érzékelésünk választja ki az épp megtapasztaltat, és ez maga a világ. Laár András
8. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
9. Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.
10. Kezdetben még nem volt semmi, csak az üresség halmaza, és annak a közepén volt egy nulla, s miután a nulla körül nem volt semmi, a nulla képes volt pörögni a saját tengelye körül, mert ha ugyanis lett volna körülötte valami, akkor erre nem lett volna képes, pörgött a nulla körbe-körbe-karikába, és pörgés közben egyszerre csak kezdett leszakadozni róla az anyag, ezekből a nulláról leszakadt anyagokból keletkezett tehát a tér, amely olyan gyorsan pörgött, mint a forgószél, majd a semmi megtelt anyaggal, így keletkeztek az elemek, és ezekből az elemekből lett az ember, akinek szintén pörgött az agya, mint a forgószél, és a fölhevült agytevékenység hatására megjelentek az ember fejében a racionális számok, az irracionális számok, a pozitív és negatív számok, és így tovább a végtelen törtekig, ez hát a világ, nem más.