Ugrás a tartalomra
Kezdetben még nem volt semmi, csak az üresség halmaza, és annak a közepén volt egy nulla, s miután a nulla körül nem volt semmi, a nulla képes volt pörögni a saját tengelye körül, mert ha ugyanis lett volna körülötte valami, akkor erre nem lett volna képes, pörgött a nulla körbe-körbe-karikába, és pörgés közben egyszerre csak kezdett leszakadozni róla az anyag, ezekből a nulláról leszakadt anyagokból keletkezett tehát a tér, amely olyan gyorsan pörgött, mint a forgószél, majd a semmi megtelt anyaggal, így keletkeztek az elemek, és ezekből az elemekből lett az ember, akinek szintén pörgött az agya, mint a forgószél, és a fölhevült agytevékenység hatására megjelentek az ember fejében a racionális számok, az irracionális számok, a pozitív és negatív számok, és így tovább a végtelen törtekig, ez hát a világ, nem más.
Kapcsolódó idézetek
-
Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületû semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert, aki kidolgozta a kvantumelméletet, hogy bebizonyíthassa önmaga létezhetőségét, holott az emberi lény nem más, csak az elemirészecske-hordalék tökéletlen biológiai eszköze a saját anyagának megismerésére.
-
És térré tágult a világ. A tér időt szült. Az idő mozgást, sebességet.
-
Az agy (...) aggasztóan mágikus szerv, hiszen annyi mindent csinál, amiről még mindig nem értjük, hogyan vagy miért csinálja. Mint minden más, atomokból áll, amely atomok a csillagokban születtek sok millió évvel ezelőtt. Mégis többet tudunk azokról a távoli csillagokról, mint az agyunk mûködéséről, az egyetlen micsodáról az egész világegyetemben, ami képes az egész világegyetemről gondolkodni.
Matt Haig
-
Az emberi agy úgy van felépítve, hogy egyszerûen nem tudunk elképzelni kettőnél több dimenziós görbült tereket - ilyeneket csak matematikai módszerrel tudunk leírni. És láss csodát, Einsteinnek igaza volt - világegyetemünk valóban görbült, sőt még tágul is. Ez a matematika ereje.
Edward Frenkel
-
Kezdetben volt a kód. A kód benépesítette a tengereket üzenetével, szüntelenül és örökké másolva önmagát. A kód felfedezte, hogyan lehet átrendezni a molekulákat oly módon, hogy az entrópia áradatából kiragadva őket, élővé váljanak. A kód a bolygó szárazföldjeinek poros poklából zöldellő paradicsomot varázsolt. A kód végül is eléggé kifinomulttá és ügyessé vált ahhoz, hogy megépítsen egy kocsonyás szerkezetet - az emberi agyat, amely felfedezhette és tudatosíthatta magának a kódnak a létezését.
Matt Ridley
-
Az emberi agy már csak ilyen (...). Mintákat hoz létre ott, ahol semmi nincs. Okozatokat lát a káoszban. Történeteket ír, hogy kitöltse a hézagokat. E célból jött létre. Lételeme a hazugság. Ahogy az is, hogy elhiggye azt.
John Scalzi
-
Az agyad olyan, mint egy forgó kerék, vég nélkül és hasztalan pörög, amíg csak szálakat nem tekernek rá, akkor pedig elkezd fonalat gyártani. Minden racionális gondolat alapja az információ. Keresd meg. Gyûjtsd össze szorgalmasan. Rakd tele az elméd lomtárát annyi ténnyel, amennyi csak belefér. Ne is próbálj különbséget tenni lényeges és lényegtelen tények között; lehet, hogy mindegyik fontos.
-
A dolgok vagy léteznek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden, és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet.
Aquinói Szent Tamás
-
Formáló erőből és anyagból állok; egyik sem pusztul el a semmibe, mint ahogyan egyik sem lett semmiből. Tehát lényem minden része elváltozik, és ezáltal a világ valamilyen részévé átformálódik, ez ismét a világ egy másik részévé változik, s így tovább a végtelenségig. Magam is ilyen változás eredménye vagyok, nemzőim is, s így vissza, egészen a végtelenségig. Mert nincs semmi akadálya, hogy így beszéljünk, még ha a világ folyása megszabott időszakokra tagolódik is.
Marcus Aurelius
-
Nagyon lenyûgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (...) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség. Ezt semmi és senki nem tudja elkerülni: a csillagok ugyanabból az anyagból állnak, és az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, és ebben a bonyolultságban, szinte rejtelmesen jelenik meg az élet - mint maga az ember is. Az ember nélküli univerzumról való elmélkedés nagy kaland: elgondolkodni azon, hogy az milyen volna ember nélkül - amilyen valójában is volt, hosszú történetének nagy részében, és amilyen ma is, a helyek nagy többségében. És amikor végül eljutottunk eddig a tárgyilagos szemléletig, és kellően értékeljük az anyag titokzatosságát és méltóságát, akkor objektív szemléletünket fordítsuk az anyagnak tekintett emberre, hogy az életet a legnagyobb mélységû általános misztérium részének lássuk, ami egy ritkán leírt tapasztalat megértését jelenti. Ez azonban rendszerint nevetésben, megértésre való törekvés eredménytelenségének élvezetében végződik.
Richard Feynman