Eszméink, gondolataink, kedvenc szavaink (...) nagyrészt nem egyéniségünkből fakadnak. Többnyire másoktól tanultuk, hallottuk, egyszerûen kölcsönvettük őket, és belső, igazi énünkhöz voltaképpen nincs sok közük. Véletlenül jutottunk hozzájuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyetlen jó mondásunk sem teljesen a mi találmányunk; semmi más nem a sajátunk belőle, mint a temperamentumunkból, jellemünkből, környezetünkből, tanulmányainkból és asszociációinkból fakadó jelentéktelen változtatások. Ez a kis különbség választja el egyik ember beszédmodorát a másikétól, ez adja meg egyéni stílusunk bélyegét, és teszi időlegesen sajátunkká. Mark Twain
2. A gondolatok fertőzőek, nagy többségük ugyanis nem saját eredetû, hanem átvesszük azokat másoktól, ám ennek nem vagyunk tudatában. Azt hisszük, mi magunk jutottunk racionális mérlegelés útján egy adott véleményre, de igazából az ember genetikailag huzalozott követőmagatartásának "áldozatai" lettünk. Boldogkői Zsolt
3. Időre van szükségünk, amíg megtaláljuk saját stílusunkat vagy hangunkat. Senki sem születik kész egyéniségként. Személyiségünk eleinte azáltal fejlődik, hogy példaképeinket utánozzuk. Másolva tanulunk. Austin Kleon
4. Senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedves volt velünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a személyiségünknek, gondolatainknak és sikereinknek.
5. Saját énünk a legnagyobb illúziónk. Miközben azt hisszük, hogy a lelkünk, érzéseink, emlékezetünk, vágyaink hozzánk tartoznak, azok valójában mind olyan szellemek, amelyek bennünk találkoztak össze, és hosszabb-rövidebb időre egységet alkotnak. Saját énünk tehát valójában nincs.
6. Az elvárásaink, az észleléseink sokszor helytelenek vagy pontatlanok (...). Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk. A saját, korlátozott nézőpontunkból ritkán látjuk az egész képet.
7. Az, aminek nem lehettem szemtanúja, de más szájából hallottam, néha jóval valóságosabbnak tûnik, mint saját életrajzom tényei. Lelkünk mélyén kevéssé bízunk meg saját érzelmeinkben és emlékezetünkben, viszont szívesen támaszkodunk másokéra.
8. Az emberektől tanulunk. Másoktól. Attól tanulunk, aki különbözik tőlünk. Nem a hasonlóktól. Elif Safak
9. Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való. Guy de Maupassant
10. A legtöbb ember egy másik embert tükröz. A gondolataik valaki véleményéből merítenek, az életük mások utánzása, a szenvedélyük pedig egy idézet. Oscar Wilde