Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Évre évek multak s azóta én sokszor vártam még gyermekként az évfordulatkor, hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, látok is valamit -, másszor legyintettem s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén részegen pörögtem az év meredélyén.

Illyés Gyula
🐶 Kutya 🔮 Jövőkép
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek. Darren Shan
  2. Tavasz és nyár, ősz és tél és tavasz úszik egymás után, úszik az ablakom előtt! Éveken át feküdtem és néztem, ahogy elúsznak és számoltam az éveket, a szívem néha összecsomózta a rettegés, hogy örökké fogok élni! Edgar Lee Masters
  3. Ma szeretnék visszaemlékezni életem pár boldog pillanatára. Biztosra veszem, ilyenek is voltak s valahol meg is vannak még talán. Fagyott csöppekként ott, ahonnan most a könnyeim szivárognak.
  4. Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött a függönyön, amely únt gát, előtte függött... S feltárult végül a való hidegen: és Charles Baudelaire
  5. De akkor is remélek egyre, hogyha még újra éj jön s újra éj az éjre, átfázom, átvirrasztom álmodozva. Gottfried Keller
  6. Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam.
  7. Ha ifjúkoromban csöngetést hallottam ajtómon, felvidultam: azt hittem, no, most jön. Későbbi években hasonló alkalommal inkább ijedtségfélét éreztem: azt gondoltam, most aztán itt van! Arthur Schopenhauer
  8. Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre.
  9. Telnek-múlnak, elszállnak az évek... Megfordulok és ha visszanézek, Visszanézek, nézlek téged.
  10. A serdülőkor (...) az az időszak, amelyre, ha felnőttként visszagondolunk, még ha fel is sejlenek a nehézségek, balhék, akkor is elérzékenyülünk.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat