Ma szeretnék visszaemlékezni életem pár boldog pillanatára. Biztosra veszem, ilyenek is voltak s valahol meg is vannak még talán. Fagyott csöppekként ott, ahonnan most a könnyeim szivárognak.

Kapcsolódó idézetek

1. Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá. Kosztolányi Dezső
2. Ha vissza kellene néznem az életemre, hogy kijelöljek egy boldog pillanatot, akkor azt is tudnám, hogy az a pillanat ott maradt a múltban. Hogy soha többé nem hatna ugyanazzal az erővel. És ez nagyon fáj. Cecilie Enger
3. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.
4. A fájdalom s öröm betölti szívemet, amíg kezemben érzem átfagyott kezed; némán szemedbe nézek, látod, könnyezem, szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.
5. Még dereng lelkemben, mint a hûvös hajnal, szerelmemnek szép emléke. Reszkető keblemből még zokogva tör fel a fájdalom fagyos sóhaja. Lakatos Menyhért
6. Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történtté tehetném a szomorúságot, de attól félek, ezzel az öröm is eltûnne. Nicholas Sparks
7. Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek. Darren Shan
8. Ma már megint egyre gondolnak ajkaink, messziről érzem közelét, véremben hordom gyönyörét, a percet, melyben megszakad s egyetlen álló pillanat lesz a jövő... Szabó Lőrinc
9. Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad. Stephenie Meyer
10. Hullottak a könnyeim, és vele szívemről a kövek. A "mi lesz most" félelmetes fekete fellege egy leheletnyivel feljebb emelkedett. A szívet kiszaggató fájásba belövellt az öröm és a megkönnyebbülés. Olyan volt ez, mint mikor a kínok közt vergődő beteg fájdalomcsillapítót kap, és amint a szer bejut a vénába, már érzi, ahogy csökken a szenvedése. Tudja ő, hogy beteg, hogy csak időleges a megkönnyebbülés, mégis elönti a boldogság attól, hogy ott, abban a pillanatban nem fáj annyira.