Ez a pokoli az autizmusban. Mindig csak találgatsz, sohasem tudsz igazán valamit, olyan rádiók ők, amelyekre Isten rászerelt egy zavarót, és a vevőkészüléken csak értelmetlen hablatyolás jön át.

Kapcsolódó idézetek

1. A rádió nem csak egyetlen dologból áll. Az egyik pillanatban megnevettethet, a másikban összetöri a szívedet. Rachel Lynn Solomon
2. Az autizmus tehát: vágyaktól vezetett gondolkodási mód, amely fütyül a valóságra és a logikára, fütyül a természeti és az ember csinálta törvényekre. Egy törvényt ismer csak: önmagát. Benedek István
3. A traumákban mindig marad valami, ami artikulálhatatlan, kibeszélhetetlen, és ez mindennapi létünket is megfertőzi.
4. Amíg elkortyolom a kávét, kitart az álomduzzadt nyugalom. Amint kissé ébredezni kezdek, a világ összes nyavalyás gondja megszólít. A rádió földrengésről, szökőárról, tûzfészekről, robbantásokról, merényletekről, csillagháborúról, balesetekről tájékoztat. Az ember már reggel kénytelen azt hinni, hogy ez lesz az utolsó napja. Vavyan Fable
5. Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa! Stephenie Meyer
6. A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az ûrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.
7. Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak! Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok. Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak! Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt, csak nézed a magasból.
8. A rádiózás mindig olyan speciális volt számomra, az az adottsága, hogy valamit, ami megfoghatatlan, képes személyessé tenni. Hogy lehetővé teszi, hogy valaki elmondja a történetét úgy, ahogyan csak ő tudja. Rachel Lynn Solomon
9. Mindig a miértekkel vagyok gondban. Ilyenkor általában mindig olyan választ kap az ember, amire szinte nem is gondolt volna. A legrosszabb viszont az, ha soha nem tudod meg az okot. Akkor aztán egész életedben találgathatsz. Idegesítő egy érzés lehet, mi?
10. Az emberek annyi mindenről hallanak (...) és soha nem tudhatod, hogy mit értettek félre. Már úgy értem, hogy tényleg azt hallották-e, amiről beszélnek. Vagy egyáltalán, hogy az igazat hallották-e. Agatha Christie