Ez a spirál, a folytonos törekvés a társadalmi státus látszatának megőrzésére, hedonikus taposómalom néven is ismert. Alig várjuk, hogy megszerezzük azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek, azt azonban nem ismerjük fel, hogy milyen kérészéletû is lesz a boldogságunk, és amikor az alkalmazkodás létrejön, azonnal új dolog után nézünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, könnyen negatív gondolati spirálba kerülhetünk. Ez egy elkerülő tudatállapot, amikor nem tetszik a helyzet, és azt akarjuk, hogy másképp legyen. (...) Nem könnyû elengedni valamit, amiről úgy érezzük, hogy boldogtalanná tesz bennünket, de lehetséges - tulajdonképpen mi "tartjuk életben" a szenvedést gondolatainkkal és cselekedeteinkkel.
2. Talán érdemes lenne átfogalmazni a boldogság definícióját. Sokan azt hiszik, valamiféle pezsgés, amelyet bizonyos dolgok okoznak. Ez azonban függőséghez, a boldogság hajszolásához vezet. Ezzel pedig állandó elégedetlenség jár együtt, soha semmi nem elég, így folyton csalódunk. Ehelyett stabil belső elégedettséget céloznék meg, amelyhez nem kell kiváltó ok, hanem tartós és állandó. Gelong Thubten
3. Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltûnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. Carl Gustav Jung
4. Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
5. Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerûen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható. Kormos Anett
6. A munka, a számlák, a biztosítási kötvények: ezek jelentik a horgonyt, az állandóságot. Viszont néha fel kell ülni a hullámvasútra, be kell nevezni egy versenyre, meg kell lovagolni egy hullámot: ettől lesz az élet szórakoztató. A fortély abban áll, hogy az ember megtalálja a kellő egyensúlyt. Nora Roberts
7. Miközben ilyen vagy olyan módon mindenki boldog akar lenni, nagy különbség van a törekvés és az eredmény között. Ez az emberi lények tragédiája. Félünk a szenvedéstől, mégis afelé rohanunk. Boldogságot akarunk, de elfordulunk tőle. Sokszor épp azok az eszközök, amelyek a szenvedést hivatottak enyhíteni, csak olajat jelentenek a szenvedés tüzére. Hogyan lehetséges ilyen tévítélet? Úgy, hogy össze vagyunk zavarodva, miként kezdjünk neki. Önmagunkon kívül keressük a boldogságot, miközben az alapvetően egy belső létállapot. Ha külső körülmény lenne, örökké elérhetetlen lenne a számunkra. A vágyaink korlátlanok, a világ fölötti uralmunk pedig korlátolt, átmeneti, és meglehetősen gyakran illuzórikus. Matthieu Ricard
8. Rohanunk és rohanunk, tennivalóról tennivalóra. Úton vagyunk és kutatunk kielégíthetetlenül, mindig elégedetlenül, száraz torokkal és szívvel! Tudtunkon kívül rajta ülünk az egyetlen kúton, amely igazán olthatná szomjunkat. Úgy hívják, hogy jelenlét önmagunkkal, másokkal, jelenlét a világban.
9. Ha új dolgokat csinálunk - például először megyünk el egy múzeumba, megtanulunk egy új játékot, ismeretlen helyre utazunk, új emberekkel találkozunk -, feltehetően sokkal boldogabbnak érezzük magunkat, mint azok, akik leragadnak a megszokott tevékenységeik mellett. A boldogság paradoxonjainak egyike: bár irányítani akarjuk az életünket, csakhogy a szokatlan és a váratlan is boldogságot nyújt. Gretchen Rubin
10. A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség.