Ugrás a tartalomra
Ez... ez a kor a zûrzavar kora. Nem tudjuk, miben hihetünk. És mindnyájan kutatunk valami után... Valami után, ami valahogy összefügg az emberi méltósággal. Talán nem is az orvosságot keressük, ami meggyógyítaná a világot, csak valamit... azt a valamit, ami biztosítaná az embert, hogy joga van a gyógyulást kutatni. Valami után kutatunk, ami a jósághoz és a könyörületességhez tartozik, hogy szerethessük szegény, szerencsétlen emberiséget. És nem azért, amilyenné egyszer majd lennie kell, hanem egyszerûen azért, amilyen. És mi mind, az egész világ, mind, akik ezt akarjuk, úgy össze vagyunk zavarodva. A zûrzavar kora... És én akár vissza is mehettem volna, hogy tovább harcoljak. Mert a szívem azt mondta rá, hogy igen, de az eszem meg azt mondta, hogy nem... És ma már kezdem azt hinni, hogy utolsó száz esztendőben túlságosan is az eszünkre bíztuk magunkat, és túl kevéssé a szívünkre. Annyit használtuk a logika méterrúdját, hogy közben elfelejtettük, hogy a szeretet anyaga megmérhetetlen.
Kapcsolódó idézetek
-
A mai ember oly mértékben a zûrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Müller Péter
-
Zûrzavar és hit, ez a kettősség uralkodik az életünkön, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk, nem csak ebben a városban, hanem ebben a világban, ebben az életben. Attól a pillanattól kezdve, hogy újszülöttként kinyitjuk a szemünket, olyan zûrzavarral szembesülünk, amit meg sem érthetünk. És hogyan reagálunk? Mi az első hang, amit kiadunk? Felsírunk. Válaszokért könyörgünk, még mielőtt szavaink lennének ahhoz, hogy kérdéseket tegyünk föl. Így kezdjük utunkat ezen a világon: rémülten, összezavarodva, és így keresünk, és küzdünk, és botladozunk a zûrzavarban. Az egész életünket azzal töltjük, hogy annak jeleit keressük, hogy valahol, valahogyan ennek az egésznek van valami értelme és célja. Aztán egy nap megtaláljuk a hitünket. A hitünket, miszerint mindannyian Isten titokzatos tervének részeként vagyunk itt, ezen a világon, ezen a helyen. A hitünkkel megértjük, hogy a zûrzavar az értelem, és a keresésben, a küzdelemben rejlik a cél.
-
A zûrzavar lehet bennünk, rajtunk kívül vagy mindkét helyen. Sok hang, sok akarat, sokféle vágy, késztetés, érzés, gondolat - kell egy karmester, aki kellő eréllyel renddé szervezi a diszharmóniát.
Müller Péter
-
Nézzük csak, hogyan kezdődik az érzelmi zûrzavar, amit szerelemnek nevezünk. Egy adott személy, mondjuk te, kíváncsi olvasóm, észreveszel egy ellenkező nemû egyedet a tömegben. Észreveszed, és attól fogva nem tudod levenni a szemed róla. A szád kiszárad, a pislogód kiguvad, a szíved pedig úgy dörömböl, mint apád, ha pityókásan jön haza és befele akarja nyitni a kifelé nyíló ajtót. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az illető személy úgy vonz, mint vasreszeléket a mágnes. Ettől kezdve látszólag semmi másra nem vágysz, mint hogy hozzáérj, megöleld, sőt a szád a szájához szorítsd, ami - mondjuk meg őszintén - nem egy higiénikus dolog. (...) A felsorolt tünetegyüttest nevezi szerelemnek az emberiség abban a hitben, hogy ennek az érzésnek, lelki és biológiai okok miatt nem lehet ellenállni.
Nógrádi Gábor
-
A múltunk lehet zavaros és fájdalmas, de az nem a pusztulásunk. Ha szerencsénk van, akkor a jövőnk alapja. A zûrzavaron keresztül kell utat találni a lényegeshez.
-
Sokszor elgondoltam magamban, hogy a szerelem országa a zûrzavar országa. Mert akinek tiszta a feje, az mindig tudhatja, mit gondol, ám hogy mit érez, ha arról van szó, szeret-e vagy sem, vagy szeret-e újra, az megfejthetetlen titok önmagunk előtt is.
Robert Merle
-
Beszélhetünk, ameddig akarunk. Attól csak a zûrzavar lesz még nagyobb. Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni. És mások, amelyeket megérteni sem lehet.
Erich Maria Remarque
-
Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
-
Boldogok, kik még hiszik,
hogy a tudás a zûrzavart apasztja!
Mit nem tudunk, az szükségeltetik,
amit tudunk, annak mi haszna?
Johann Wolfgang von Goethe
-
Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szûrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el... leginkább embereket az életedből.
Oravecz Nóra