Ugrás a tartalomra
Ezelőtt bús szívem hervadni indúla,
Titkos óhajtással gyakorta jajdúla;
De mihelyt láttalak, csuda, mint újúla,
Minden akkori búm örömre fordúla.
Kapcsolódó idézetek
-
A vérem forrt, s a szívem sajgott - olyan édes és nevetséges búval: mindig vártam valamit, s féltem valamitől, mindenen csodálkoztam, s mindenre készen álltam, képzeletem játéka eleven volt, mindig ugyanazon képek körül csapongott, mint a partifecskék hajnalban a templomtorony körül; tûnődő lettem, szomorkodtam, sőt sírtam is; de a könnyeken és a szomorúságon át, melyet hol egy dallamos verssor, hol egy szépséges este lopott a szívembe, a fiatal pezsgő élet örömérzése úgy ütközött ki, mint a tavaszi fû.
Ivan Szergejevics Turgenyev
-
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.
Balassi Bálint
-
Nehéz a szivem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.
József Attila
-
Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
Ady Endre
-
Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedő szívem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szememnek ablakán.
-
Ah, a szív is úgy nyilik meg,
Mint sötétben a szemek.
Boldogságban zárva tartja
Rózsaszínü ajtaját,
Az örömnek gazdag árja,
Hogy ne fojtsa el lakát;
Búban, kínban, szenvedésben
Titkos mélyeit kitárja,
Hogy, ha még van, a reménynek
Elfogadja sugarát.
Vörösmarty Mihály
-
Elmehetsz már házam előtt,
Nem vigyázlak, mint ezelőtt,
De ezelőtt vigyáztalak;
Szívem újult, ha láttalak.
-
Amikor először láttam a mosolyodat,
Kigyúltak a fények, és kisütött a nap,
A félelem helyére boldogság lépett,
A szívemben őrzöm e gyönyörû képet.
-
Maradjon szent talánynak Õ,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Ady Endre
-
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm,
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Ady Endre