Ugrás a tartalomra
Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
Kapcsolódó idézetek
-
Tegnap óta minden más lett, mi addig volt;
Nehezebb már, pedig kisebb a súly.
A kapuban tétován megállok még,
Mintha hinném, hogy felderül,
S nem rám zuhan újból az ég.
Ismerős Arcok
-
Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg.
Ady Endre
-
Szomorú az én lelkem mindhalálig.
Szomorú, s elhagyott, mert hittelen.
Jöjj, drága ember, beszélgess velem,
Szódra szívem rossz kérge tán lemállik.
Tersánszky Józsi Jenő
-
Üzenek mosolyt és könnyeket,
szánalmat, haragot, döbbenetet.
Ami nem az enyém, de továbbadom,
sekély lelkem ily módon ápolom.
Salvus
-
Halott vagyok miattad, s mit se bánod;
látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta;
a szerelem bensőmet fölkavarja,
s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
-
Az emberek közt járni mily nehéz,
S tettetni, hogy van bennem élet,
S azokhoz szólni szenvedélyről és
Vad vágyakról, kik még nem éltek.
Alekszandr Blok
-
Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél!
Kármán József
-
Meghajtom gőgös, vad fejem,
Ziháló mellemen kezem.
A térdem roskad, mint betegnek,
S könnyeim lassan megerednek...
A semmi súlyos érzete
Sziklaként rám ólomkodik,
A lélek veszte, végzete,
Hogy vétkezik, hogy elbukik.
P. Jánossy Béla
-
Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit.
Fernando Pessoa
-
Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.