Ezt (...) a legnehezebb felfogni. Hogy az emberek, akik körülvesznek, akik berendezkedtek az életedbe, egyszer csak köddé válnak, és soha többé nem látod őket. Csak az álmaidban.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben. Wass Albert
2. Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz.
3. Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz.
4. Irtózatosan nehéz igazat tudni magunkról: természetünkről, hajlamainkról, vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen mély, sûrû köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani. Márai Sándor
5. Legbelül mindenki megfejthetetlen titok számunkra. (...) Sosem láthatjuk egymást tökéletesen tisztán. Mindannyian csak töredékeket látunk és értünk meg egymásból, mintegy tükör által, homályosan.
6. Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. (...) Legtöbbünknek idővel felszáll a köd, mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések.
7. Alkonyodik. (...) A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség. Stephenie Meyer
8. Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked. Albert Tímea
9. Néha... nehéz megismerni a világot a maga igaz valójában. Nehéz látni a valóságot. (...) A legtöbb embernek sosem sikerül. Talán el sem viselnék. Cassandra Clare
10. Talán ez az oka annak, hogy az emberek úgy belevesznek a saját gondolataikba (...). Nem látják, milyen is a világ valójában. Ha látnák, akkor el tudnának vonatkoztatni a saját álmaiktól és rögeszméiktől.