Falu végén templom, Locsoljak-e? Nem t'om. Falu végén megint templom, Locsoljak-e? Megint nem t'om.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudod, mi a templom? Olyan hely (...), ahol hálát adnak az Istennek. Olyan hely, ahol az emberek kegyelemért esedeznek az Istenhez, bûnbocsánatot kérnek tőle és irgalmat... gondolj erre, és nézd a templomtornyot. Ladislav Fuks
2. Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
3. Talán az emberek azért járnak templomba, mert akarnak valamit Istentől. És addig járnak oda, amíg vágyakoznak és sóvárognak azokért a dolgokért. De aztán lehet, hogy amint megkapják ezeket a dolgokat, rájönnek, hogy már nem kell templomba járniuk. Jennette McCurdy
4. Másodlagos manapság az internetes és az sms-nyelvhasználat: szinte csak írásban jelentkezik, és főleg a szókincset, helyesírást érinti - a nyelvtant, a nyelvi rendszert nem. Az új technikák szem előtt vannak, ezért kisszámú nyelvi újításaik feltûnőek, mint a messziről látszó templomtorony, ezért hajlamosak vagyunk őket túlbecsülni. Az ember hajlamos ilyeneket mondani: "Mióta újraaranyozták a templomtornyot, ez nem ugyanaz a falu!" Ez a megfigyelő lélektana szempontjából érthető, de ha a faluban az emberek ugyanabból élnek, ugyanolyan vallásúak, ugyanaz a polgármester, akkor ez ugyanaz a falu, hiába csillog a templomtorony. Nádasdy Ádám
5. Falu végén tó van, adjál pénzt oszt jó van.
6. Halál-Úr templomában, Hol tolongva hal föl az Élet, Rettegve, félve hódolok S félek, hogy már tán nem is félek. Ady Endre
7. A vallás is templom, a költőietlen emberek költészete. Franz Grillparzer
8. A megbocsátást nem lehet gombnyomásra irányítani, mint a kerti locsolót. Nagyon szép, amit a keresztyéni könyörületességről mondanak, de bizony a megbocsátó szónak, amikor nem őszintén gondolják, van valami mellékíze.
9. Isten veled, leány, Hosszú időre tán... Ki tudja, látlak e, E végső csók után... Ereszd csókodba hát egészen lelkedet, Hogy lelkeddel vegyem Te szent emlékedet. Vajda Péter
10. Van az úgy: megy az ember valahol, erdőben, vagy mezőn, és egyszer csak keresztúthoz ér. A környéket nem ismeri. Melyiken menjen tovább - nem tudja. De mennie kell. És olyan nehéz a választás, hogy a szíve is belesajdul az embernek. Fáj még akkor is, amikor továbbmegy. Azt gondolja: "Jó úton megyek-e? Hátha a másikon kellett volna?" Így van az életben is, azt hiszem, tudni kell, melyik utat válasszuk.