Halál-Úr templomában, Hol tolongva hal föl az Élet, Rettegve, félve hódolok S félek, hogy már tán nem is félek.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan a halál félelme és az élet gyötrelmei között nyomorultan hányódnak; se élni nem akarnak, se halni nem tudnak. Lucius Annaeus Seneca
2. Az élet s az élők kultuszát kell hirdetni a temetők s a holtak helyett. Mert ahol a halottak kultusza uralkodik, ott baj van az emberi élettel.
3. Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek. Kisfaludy Károly
4. Halál, ki nem fél: balgatag ki meg csak retteg: még azabb, hogy el ne vessze életét. Elveszti az, nincs biztosabb. Hélinand de Froidmont
5. Akárhogy küzdök ellened, Ha már felém nyul csontkezed, Nem fogni meg: nem rajtam áll, Ura az életnek: halál. Reviczky Gyula
6. Istenem! oly sokan a haláltól félnek! - Engemet elkábit ez a tenger élet, Hiszen nincsen halál a nagy mindenségbe`, Csak élet, csak élet, - nincs kezdete, vége. Czóbel Minka
7. Én félek a haláltól... a színpadon el lehet játszani a halált. Az életben nem lehet. Dobray Sarolta
8. Ölelj meg engem, Istenem, már föl akarom adni az örök ellenállást, már meg akarok halni. (...) Nem félek a haláltól. Megállok vele szemben. De mikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem. Gyurkovics Tibor
9. Mentül több halált érek meg, annál jobban gyûlölöm az életet. Mert mind világosabban látom, hogy a halál nem megszakítja az életet, hanem az élet megkezdi a halált. Ignotus
10. Különböző intenzitással, de mindenki fél a haláltól, én viszont úgy érzem, hogy az attól való félelem, hogy nem is éltünk, sokkal erősebb bennünk. Az élet vége felé, amikor az ember rájön, hogy lassan már késő lesz, ez az érzés egyre erősödik.