Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog. Marcus Aurelius
2. Van úgy, hogy szemberöhögöm magam, kipottyantom a kezemből a gyászt, de az örömnek sem kapok utána. Rám száradt ez az egykedvû derû, a túlélés makacs ígérgetése. Nádasdy Ádám
3. Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás. Zanzibár
4. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
5. Akiknek már nem sok van hátra, akik másik világból néznek már vissza, (...) gyakran mosolyognak, csak egy-egy görcsös, iszonyatos fájdalom rántja össze arcvonásaikat, görbíti le szájuk szélét, de elmúlik, és újra mosolyognak, szelíden, megadón. Szomorítják, aki körülöttük van. Jónás Tamás
6. Körbenézel, S látsz egy arcot, Amin némán gond pihen. Reményt adhatsz Pár mosollyal, Hogy a holnap más legyen. Csondor Katalin
7. Szent arcán kín - s örök remény. A zúgó vízbe letekint -, S mosolyog a vad patak dühén. Reményik Sándor
8. Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő
9. Van valami végtelenül elragadó a búskomorság mosolyában (...). Ez egy sugár az árnyékban, egy árnyalat a szomorúság és a kétségbeesés közt, mely rámutat a vigasztalódás lehetőségére. Lev Tolsztoj
10. A nehézségek és a tragédiák elhomályosítják az emlékeket, vannak, akik egyfajta fásultsággal néznek vissza a múltra, mások meg bizonytalan mosollyal rázzák le magukról az egészet. Nem éreznek különösebb érdeklődést a saját történeteik iránt, mintha másoktól hallott mendemondák volnának, amikből tőlük független, egy-két mondattal letudható emlékfoszlányok maradtak csupán. Jü Hua