Ugrás a tartalomra
Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.
Kapcsolódó idézetek
-
Volt, amikor messzire szálltam,
Többé már nem bír el a szárnyam,
Elfáradt már, mégis szállni kell.
Mindig álmodtam egy szebb világról,
S lassan eltûnök a nagyvilágból,
S még nem jöttem rá, miért vagyok én.
Demjén Ferenc
-
Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Õ nem jön már, s hiánya pusztít!
Miklós Tibor
-
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Ady Endre
-
Lesznek még felhők és lesznek még rossz álmok,
Mégsem kell félned most, én mindig itt állok,
Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal:
Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal.
Soulwave
-
Ha visszanézek most a múltra,
Álomnak tetszik az egész.
Hisz` ily bolondot nem mûvelhet
Soha a józan emberész.
És mégis, sokszor úgy óhajtom:
Legyen ily álom életem.
Kacagjon rajta minden ember,
Csak engem boldoggá tegyen!
Reviczky Gyula
-
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.
(...)
Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásaid szárnyain röpül.
Várnai Zseni
-
Fáradtan mosolygok az égre,
Ma reggel köddé vált egy rémes látomás.
Elnémult minden emlék végre,
Valahol még rám is várhat végállomás.
Zanzibár
-
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!
-
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bûntelenül,
Mert hiányzol.
Demjén Ferenc
-
Az van, hogy végül is jól vagyok.
Kaján mosollyal alszom mindig el.
Sorjáznak éjszakák és nappalok.
Kiegyezve mind a semmivel.