Fekszel mellettem, az arcod ég. Az elmúló pillanat még bennem él. Olyan jó, kezed még simogat, De lassul már a mozdulat.

Kapcsolódó idézetek

1. A hangod visszhangzik a fejemben, mintha mellettem lennél, arcodon gyermeki csodálat ragyog. Rám mosolyogsz, szemed csupa nevetés; az elmém tudja, hogy ez csak káprázat, nem vagy itt, de a szívem egyszerre dalol örömében és meghasad; legalább szerethettelek. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
2. A fájdalom s öröm betölti szívemet, amíg kezemben érzem átfagyott kezed; némán szemedbe nézek, látod, könnyezem, szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.
3. Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem, ameddig jó nekem, De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen. Demjén Ferenc
4. Félő pillanatok, végső ég veled, szemem előtt csókjaid fénylenek. A látatlan sötét karjai fonnak át, áhítom fényed védelmező oltalmát. Nekem az első voltál, s neked én nem a vég. Az idő forog, míg az egész a múltba vész.
5. Velem marad az egyszer volt öröm Ezen a szélső, hosszú délkörön. Velem marad a kezed és a szád, A szempilláid árnyas erdeje, S jobban véd, mintha páncél rejtene, És hogy néztél, az rám süt mindörökre Esendő testem fényköpenybe födve, És melegít a tested melege, A két karod, s hogy öleltél vele. S beleragyog ebbe a lassú ködbe Az emlék, csillaggá izzítva át Ajkaimon az ajkaid nyomát.
6. A szavak lassúak, az érzés gyorsabb. Frank Herbert
7. Lassan vánszorog ma minden perc, érzem belülről, már mást ölelsz. De tudom jól, ha a szerelem elszáll, csak az emlékek élnek tovább. Somló Tamás
8. Megáll az idő, ha rád talál az ajkam lángolón, A végtelenben járunk álmodón, Minden más elmúló, Csak ez az emlék el nem száll.
9. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
10. Napfény játszik arcomon, lassan égnek fordítom, hiányzol nagyon. Megrémít a messzeség, onnan nem tért vissza még, ami köztünk volt szép. Csak álmokban élni nincs értelme rég. De kár volna kérni, nem őrizhetnéd, a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd, hogy együtt kell szállnunk, ez a Földön tart még. Tolvai Renáta