Félő pillanatok, végső ég veled, szemem előtt csókjaid fénylenek. A látatlan sötét karjai fonnak át, áhítom fényed védelmező oltalmát. Nekem az első voltál, s neked én nem a vég. Az idő forog, míg az egész a múltba vész.

Kapcsolódó idézetek

1. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
2. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
3. Ég veled, te szép, te legszebb! Ég veled, te vég, te kezdet! Béke, vágy, kincs, öröm, érdem, minden áldás elkísérjen! Még egy csók - és soha többé! Isten áldjon mindörökké! Szívből csordult könny sebez meg, örök vágyban eljegyezlek! Robert Burns
4. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
5. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
6. Egy keserû csók ég ajkaimon, mert veled vagyok tiltott bûnös hajnalokon, s hazudom, hogy a másiknak ez úgysem fáj, hogy benned s bennem ébredt egy új vágy, s veled élem át egy másik arcom.
7. Mielőtt végképp elveszítlek, még keresem arcod a levelek közt, az ár sûrû sodrán. S várom, hogy kísérjen arcod. Játszottak velem az istenek. Szelíden formált aranyos felhőt, mi lényét percenként váltja, kívántam karomba zárni.
8. Fekszel mellettem, az arcod ég. Az elmúló pillanat még bennem él. Olyan jó, kezed még simogat, De lassul már a mozdulat.
9. Csoda veled minden, csoda veled minden perc. Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz. Öleléseinkben is túl nagy a távolság, lelkedet a lelkemmel szorosan átfonnám. Caramel
10. A fájdalom s öröm betölti szívemet, amíg kezemben érzem átfagyott kezed; némán szemedbe nézek, látod, könnyezem, szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.