Felvilágosodottabb évszázadunk totalitárius urai számára nincs lélek és nincs teremtő, csupán egy rakás fiziológiai alapanyag létezik, melyet kondicionált reflexek és társadalmi nyomások formálnak azzá, amit udvariasságból még mindig emberi lénynek neveznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt vetik szemünkre, hogy a materializmus puszta géppé alacsonyítja az embert; s ezt megszégyenítőnek tartják az egész emberiségre nézve. De vajon megtisztelőbb-e az emberiség számára, ha azt mondjuk, hogy az ember egy olyan szellem, egy olyan nem tudni, micsoda titkos indítékai nyomán cselekszik, amely érthetetlen módon irányítja? Jean Meslier
2. Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, minthogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlen lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem gyermekeiként szólít engedelmességre, azt akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk. Johannes Amos Comenius
3. Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek. Immanuel Kant
4. A modern élet egyre fokozódó bonyolultsága, és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Kulturális érzékenységünk hiányának tulajdonítható, hogy belekényszeríthettek ebbe a kelepcébe. Vakon rohantunk a sekélyes kényelem és a túlnépesedés felé, és közben elvesztettük esztétikai érzékünket. A profit, a hatalom és a monopóliumok kényszerítik ránk élettempónkat. Tûrtük, hogy ezek az erők teljesen elborítsanak, mit sem törődve a végzetes következményekkel. Charlie Chaplin
5. Ha tetszik, ha nem, az emberek is olyanok, mint egy bármilyen más halmaz, amit élőlények alkotnak. Azaz valamilyen szinten vezetésre szorulnak, vagy vágynak. Azok, akik forgatják a világot, mindig kevesebben vannak, mint a követők. Ebből is következik, hogy politikára kevesebben teremtődnek.
6. Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
7. A szellemileg, vagy technikailag képzett, de lélek nélküli ember értéktelen, gyak­ran veszedelmes tagja a társadalomnak.
8. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih
9. Mindannyian csak kémiai folyamatokból és elektromos jelekből állunk. A tudat vagy a lélek csupán illúzió. Mellékhatása a hormonok, kémiai reakciók, neurotranszmitterek és idegimpulzusok bonyolult rendszerének. Ezeknek köszönhető mindaz, ami a fejünkben történik. Miattuk vagyunk azok, akik. Õk határozzák meg az álmainkat, azt, hogy miben hiszünk. (...) Nem vagyunk mások, csupán kémiai folyamatok.
10. Az úgynevezett civilizált, kulturált emberek óriási többsége tudat alatt azoknak az előítéleteknek hatása alatt áll, amelyek évszázadokon át elődeinkre is hatással voltak. Nincs olyan ember, aki bizonyos mértékben ne volna teli előítéletekkel.