Fogadd el, hogy vannak a világon megmagyarázhatatlan dolgok, és egyszeriben megérted az életet! Ez a mi létünk iróniája, s egyben a szépsége is.

Kapcsolódó idézetek

1. A világban (...) számtalan szépség van, amiket magamba gyûjthetek, s eggyé válva szépítik az életet. De hiába minden szépség, ha a legfontosabb hiányzik belőle. Mert akkor ízetlen, használhatatlan, élvezhetetlen az egész. Ha te hiányzol belőle. Csitáry-Hock Tamás
2. A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!
3. A világ értelmetlen esemény - és trágyahordalék. De boldogság mégiscsak van. Kell hogy legyen valamiféle beteljesülés, a siker, a gyönyör ritka pillanata, amikor hinni merünk a hazugságainkban is. A boldog ember mint szépséget nyújthatja át saját magát. A boldogságban rejlik a nagy titok. A lényeg, ami után mindenki töri magát.
4. Az emberfeletti lét intenzitását és önnön létünk semmiségét éljük át a szépség vakító fényében. Hasonlóképpen azt is mondhatnánk, hogy valami végső és örök harmónia lobban fel a szépségben, harmónia, amely hirtelen rádöbbent saját világunk nyomorúságára és létünk fájó mulandóságára. Hankiss Elemér
5. Csodálatos az élet, ha tudod, hogy éld. Szerethetsz, ha nyitva a szíved. Minden gyönyörû, ha szeretettel nézed. Ha tudod élvezni egy macska, madár, virág jelenlétét... mit mondhatnék, a világ a tiéd lesz.
6. Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. (...) Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk. Paulo Coelho
7. Az élet szomorú és vicces, riasztóan igazságtalan, és mégis tele van csodákkal. És elmondhatatlanul szép.
8. Olyan kicsik és kicsinyesek vagyunk idelenn! A világ csodái pedig mérhetetlenek. Jó néha eltûnődni ezen.
9. Talán a látszatra tökéletes, pezsgő, kiteljesedő élet is ugyanolyannak érződik. Csalódásból, monotóniából, fájdalomból és rivalizálásból áll, időnként csodával és szépséggel megspékelve. Talán csak ennek van értelme: egy világnak lenni, önmagunk tanújaként. Matt Haig
10. Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni. Murakami Haruki