Földünk új lakója, óh, édes jövevény! A látnokok jövendölése úgy szólt hogy létezel bár, s embereknek születtél, hajdani életed is ember volt, sokkal előbb, mint hogy anyád most keblére ölelhet téged, gyámoltalan idegent.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi világba születve a jövevény sorsa általában nők kezébe kerül. Öröme, szenvedése, biztonsága, kielégültsége, jóllakottsága, álma, általános testi lelki közérzete, végső soron az, hogy jó-e vagy rossz élni a világban, női nagyhatalmaktól függ. Ez az életkezdés alapélménye. Popper Péter
2. Ez a Föld, ez ád nekünk otthont, ide születtünk, itt pihenünk meg. Kell, hogy érezd, hogy óvjad, hogy féltsed, kapaszkodva bele Az élet minden erejével, a szeretetünk ezernyi gyökerével, Hogy örömmel töltse el létük a szívünket, az életünket. Hát kérlek Titeket, Emberek, óvjuk, féltsük, szeressük ezt a Földet!
3. Megvagy-e, anyóka, kedves, élsz-e? Élek én is. Most köszöntlek én. Áradjon kis házad ereszére az a mondhatatlan esti fény. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
4. Ó szülőföld! Nem egyébért teremtesz te bennünket, mint hogy rád bízzuk a szívünket. El nem kerülhetünk, akárcsak a sorsunkat, s bárhová sodornának bennünket, ahol először láttuk meg a bölcső magasából, mintha hanyatt vágtak volna, aztán a négyszemû kis ablakokból, oda vonzol azokra a madárkeserûfûvel benőtt udvarokra, amelyeken először léptünk rád mezítláb, ahol megismertük melegedet, megéreztük ereinkben mérhetetlen erődet.
5. Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.
6. De élsz te, s égve hirdetik Hatalmad csillagképeid, Ez ősi, néma ábrák: Akár az első angyalok, Belőled jöttem és vagyok, Ragadj magadba, járj át! Pilinszky János
7. Ó, állj meg itt, s gondolj rám, idegen! Voltam én is, mint te, oly eleven. S leszel te is halott, mint én vagyok. Készülj: vár rád a sír s az angyalok.
8. Álmodó reménnyel a világra hoztál, bimbózó lelkemmel megajándékoztál. Életem kezdetén útitársam lettél, megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél. Aranyosi Ervin
9. Édesanyám, te drága lélek, általad lettem, tőled élek! Tápláltad testem, s lelkemet, s éreztem, szíved hogy szeret. Aranyosi Ervin
10. Ti boldog tigrisek, ti boldog madarak, Boldog halak, kígyók, férgek és bogarak, Te szerencsés holló egynehány száz télig, Te szerencsés kérész reggeltől estvélig, Ti a természetnek szülöttei vagytok S egy ily édesanyát soha el nem hagytok: De mi az erkölcsnek, e száraz dajkának, S az észnek, e tőlünk vállalt mostohának Hideg intésein makacsulva járunk, A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk. Csokonai Vitéz Mihály