Fussatok el, eskük és imák, Úgyis elmulik már a világ, Kopott kocsin siet el velem Az eldobott, szegény Szerelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Menj el, te átkozott, te rémes, másutt keresd, amit a sors ád. Ölelj, de menj sietve, s hagyd el az emberek elátkozottját! Kosztolányi Dezső
2. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
3. Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak. Caius Valerius Catullus
4. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
5. Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó! Földi virágból fonsz remény-füzért, S a föld virága múló, hervadandó, Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért. Hegedűs István
6. Mint engem csalt, csalják meg úgy, Mint elhagyott, hagyják el úgy, Undor és vágy rágjon szívén, Szenvedje át mind, amit én. Tóth Kálmán
7. Nem ölelek többé, elég volt. Nem ölelt vissza, eldobott (...) S megölellek még egyszer, Élet, Utolsót lendül a karom S úgy fonódik be görcsösen Küllőibe a szent keréknek. Ady Endre
8. A szerelem szó sérült, nem okos és nem buta, csak szomorú és megszégyenített, eltakarja az arcát és halkan zokog, megraboltuk, kiüresítettük és megfeledkeztünk tartalmáról.
9. Az élet elszáll, eltûnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem mûködik rendesen. Hazai Attila
10. Csillagok letûnnek, az idő elpereg. Szeretlek, míg szivem dobog, szeress, amíg lehet. Tóth Endre