Fussunk messze, olyan boldog lettem, Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem, A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat, És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!

Kapcsolódó idézetek

1. Köztünk még a messzeségnek Átláthatlan köde kékül, S én előre reszketek a Viszontlátás örömétûl. Tóth Kálmán
2. Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...! Cserháti Zsuzsa
3. Gyalog és könnyû szívvel indulok a nyílt úton, Épen, szabadon, előttem a világ, Akárhova elvezet a hosszú barna fonal. Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse, Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom, Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás, Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton. A föld elég nekem, Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről, Tudom, ahol vannak, helyükön vannak, Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat. Walt Whitman
4. Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig... addig is futnunk kell tovább.
5. Napfény játszik arcomon, lassan égnek fordítom, hiányzol nagyon. Megrémít a messzeség, onnan nem tért vissza még, ami köztünk volt szép. Csak álmokban élni nincs értelme rég. De kár volna kérni, nem őrizhetnéd, a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd, hogy együtt kell szállnunk, ez a Földön tart még. Tolvai Renáta
6. Átléptek rajtam, de itt vagyok, A sorsomat írják a csillagok, Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel, Mert eshet az eső a szemembe, Fúj a szél nagyon messzire, Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell.
7. Most elindultam valamerre. Merre? E pillanatban nem törődtem vele. Magamon éreztem a szemét. Annyi meleg áradt a szeméből... Boldog voltam. Dénes Zsófia
8. Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál, Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál, Tudom, kiölték az érzést, de te mindig talpra álltál, Az élet edzett, erős vagy, hát itt az idő, szálljál!
9. A haladáshoz ritkán vezet út, ahol nem botlunk néha gyászba és bánatba. De bármilyen mély a bánat, a felhők szertefoszlanak és a nap ismét leragyog. És ebben a meleg, csodás fényben megpillantjuk saját tündöklő jövőnket, a jövőt, amelyben izgalmas kihívások és végtelen lehetőségek várnak a látóhatáron.
10. Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk, mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat.