Futok a gépen, számolom, mennyi kalóriát égettem. Három kilométert kell megtennem. Ez annyi, mintha elfutnék gyalog az otthonomtól az Örs vezér térig. El is képzelem, hogy haladok a jobb oldalon a bicikliúton. De hát hülye vagyok én? Miért nem megyek metróval?

Kapcsolódó idézetek

1. Futok, mert futhatok, mert muszáj. Mert szeretném látni, meddig juthatok, mielőtt meg kell állnom. Libba Bray
2. A kilométereket bárhogyan le lehet győzni. Akár gyalog, akár autóval, akár repülővel. Bármivel. De a lélekmétereket csak egy módon. Szívvel. Csitáry-Hock Tamás
3. A rendszeres futáshoz ki kell kanyarítanod egy darabot a napodból, még ha csak fél vagy egy órát is. Ha ez lehetetlennek látszik, tedd föl magadnak a következő kérdést: mennyi időt töltök tévénézéssel? Vagy a világhálón? Vagy vásárlással? Ezektől vedd el az időt, hogy olyasmire fordítsd, ami jót tesz neked. Scott Jurek
4. A helyben futáshoz ugyanannyi erő kell, mint az igazihoz. Akkor már inkább futok valahova.
5. Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.
6. A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie. Keresztury Tibor
7. Amikor az ember lefut 100-200 kilométert, az olyan, mintha színházba menne. Ha több száz kilométeren indul, akkor mintha nyaralni menne. Teljesen más.
8. Mint amikor egy szörnyûséges rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé. Stephenie Meyer
9. A túrázó gépiesen tudja le az órákat és kilométereket, hiszen azok ugyanolyan jellegtelenek, akár a légzés. A nap végén nem gondolja, "Hû, ma megtettem 25 kilométert", mint ahogy azt sem, "Hé, ma nyolcezerszer vettem levegőt". Egyszerûen csinálja, és kész. Bill Bryson
10. Tapasztaltam, hogy a leggyorsabban az utazik, aki gyalog jár. Azt felelem ismerősömnek: versenyezzünk, melyikünk ér oda előbb. A távolság harminc mérföld, az útiköltség kilencven cent. Ez kis híján egy teljes napszám. Én még emlékszem rá, hogy ennek a vasútvonalnak az építkezésén hatvan cent napszámot fizettek a munkásoknak. Nos, én elindulok most ebben a minutában gyalog, és estére odaérek; hetekig vándoroltam már ilyen tempóban. Barátom időközben megkeresi az útiköltségre valót, és valamikor a holnapi nap folyamán érkezik oda, vagy esetleg ma későn este, ha olyan szerencsés volt, hogy megfelelő munkát kapott. Henry David Thoreau