Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.

Kapcsolódó idézetek

1. A futóverseny célvonalánál gyakran lehet látni, ahogy a futók rögtön az órájukra néznek, hogy lássák az időeredményüket. Butaság, hogy ennyire fontosnak érezzük ezt. (...) Kedvtelésből, a határaink ismeretével kellene futóversenyre menni. Milyen bizarr mégis, hogy kifulladva érnek be az emberek. Ilyenkor mindig arra gondolok: ha tíz perccel lassabban futott volna, szuper jó élménye lett volna. Mindent látott volna útközben, élvezhette volna az egészet. Marijke ten Cate
2. Látott már versenyfutókat, amikor induláshoz készülnek? Szinte nevetséges, milyen gondterhelten bütykölnek, amikor beverik azt a fadarabot, aminek elrugaszkodás előtt nekivetik a lábukat. Nem bíznák senki másra, tízszer megpróbálják, hogyan jobb, mert minden az elrugaszkodástól függ. Ha az emberek ezredannyi gondot áldoznának a saját indulásukra, a házasságukra, talán ebben a versenyfutásban is több világcsúcsot lehetne hitelesíteni. Szilvási Lajos
3. Ha futni akarsz, fuss pár kilométert! Ha meg akarsz tapasztalni egy másik életet, fuss le egy maratont!
4. Futok, mert futhatok, mert muszáj. Mert szeretném látni, meddig juthatok, mielőtt meg kell állnom. Libba Bray
5. Az ötletszerû, csapongó gondolkodás ellensége az ultrafutónak. Csak a legegyszerûbb, alapvető, létfenntartással kapcsolatos dolgokra érdemes gondolni: mikor ettem utoljára? Mennyi van hátra a következő állomásig? Hol tart a mezőny és benne én? Jó-e a tempóm? Ezeket a megfontolásokat nem számítva az a célravezető, ha a futó igyekszik elmerülni a jelen pillanatban, ahol semmi más nem számít. Scott Jurek
6. Futok a gépen, számolom, mennyi kalóriát égettem. Három kilométert kell megtennem. Ez annyi, mintha elfutnék gyalog az otthonomtól az Örs vezér térig. El is képzelem, hogy haladok a jobb oldalon a bicikliúton. De hát hülye vagyok én? Miért nem megyek metróval? Tóth Krisztina
7. Vannak ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok a többi embernél, amikor meglep egy-egy büszke, merész gondolat, lenézni azt a kis környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel előre - közülük, de ez csak egy fél pillanatig tart, azt a földöntúli erőt, mellyel összeropogtatni vélem a félvilágot, azt az erőt, mely talán hazudott, képzelt erő, de mely azért nekem őrületes gyönyör - oszlani érzem a másik percben ama másik érzelem terhe alatt, melynek a kinevettetéstőli félelem (az oka) a neve... és visszalépek két lépéssel hátra. Mikszáth Kálmán
8. Ha edzett vagy, nem nagy szám lefutni a maratont, viszont amikor pár száz méter is kihívást jelent, akkor igazán tiszteletre méltó dolog nekiindulni és nem feladni, értékelni a fokozatos fejlődést minden részsikerből - lehet az akár az első megállás nélkül lefutott kilométer - erőt meríteni és menni tovább. A siker szerintem (hobbisportoló szinten) nem elsősorban alkati kérdés. Aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz. A többiek pedig mindig megtalálják majd a külső tényezőket, amikre mutogatva felmentik magukat a komolyabb energiabefektetés alól.
9. Attól kezdve, hogy támad egy megérzésed, 5 másodperced marad arra, hogy megtedd a lépést, amit helyesnek gondolsz. Ha ennyi idő alatt nem lépsz, akkor vége, kész, ennyi volt: a logikád ugyanis megpróbálja elvetni az ötletet. Ez érthető is, hiszen a gondolkodásunk veszélyforrásnak érzékel mindent, ami eltér a hétköznapitól, a megszokottól, márpedig az agy legfőbb feladata a túlélés biztosítása. Oravecz Nóra
10. A futást elkezdeni egy dolog. De kitartónak lenni egy másik. Marijke ten Cate