Gondold el, hogy milyen hosszú biológiai, társadalmi evolúció eredménye az, hogy itt vagyunk! Tök szabadok vagyunk, bármit csinálhatunk, nem vagyunk rabszolgák nem tudom melyik korban... ezzel bármi kevesebbet kezdeni, mint hogy tényleg azt csinálom, ami megszólít, ami inspirál, az tiszteletlenség a lehetőséggel szemben.

Kapcsolódó idézetek

1. Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít. Jens Liljestrand
2. A világ, és ezen belül is főként a szabad társadalmak bővelkednek a lehetőségekben. Igazán. A legtöbbeket csupán az tartja vissza, hogy nem hiszik, hogy meg tudnának csinálni akár valami igazán egyszerût is. Pedig ehhez még csak fel sem kell adniuk azt, amit jelenleg csinálnak. Csak el kell kezdeniük valamit. Richard Bandler
3. A tisztelet nem alárendelés. Ha maga a teremtő Isten tisztel bennünket, mint szabad akarattal rendelkező lényeket, akkor ennyit nektek se legyen kínos megtenni. Kiss Judit Ágnes
4. Egyetlen szabad év többet ér, mint egy egész szolgaélet. Nem az évek száma teszi az életet, hanem az órák, amiket kényszer nélkül élünk. A szabad ember számára minden, ami nem szabadság: halál, de vég nélküli halál. Panait Istrati
5. Olyan korban élek, amikor az ember a megértés korlátait feszegeti. Mi több, később még ráébredhetünk, hogy nincsenek is ilyen korlátok. Richard Dawkins
6. Létezésünk ideje, bármennyit is aggodalmaskodunk miatta, ajándék: mindenféle ellentételezés nélkül kapjuk, mégpedig anélkül, hogy bárki bármit is kérne érte cserébe. Hosszától függetlenül olyan örökség ez, amely feltétel nélkül lett ránk bízva. Mindannyian felpanaszoljuk az idő múlását, és szorongunk a gondolattól, hogy létezésünk túl hamar véget érhet. De mindeközben elfelejtjük: semmit sem kellett tennünk azért, hogy belépjünk az egymást követő nemzedékek idősorába. Guido Tonelli
7. Szerencsésnek tekinthetjük magunkat, hogy itt és most élünk. Nem az ötleteink hiánya miatt akadtunk el, hanem azért, mert nem valósítjuk meg őket. Egy olyan korban, amikor többre vagyunk képesek, mint korábban bármikor, azzal traktáljuk egymást, hogy mit nem lehet megcsinálni. Ez nevetséges. Talán kevesebbet kellene búslakodnunk, inkább nevessünk egy jót, emeljük fel a hátsónkat, veregessük meg egymás vállát, aztán lássunk neki, és élvezzük. Hiszen a problémákat úgy is megoldhatjuk, hogy közben remekül szórakozunk. Frank Schätzing
8. A szabadság belső késztetés kérdése. Az attól függ, miként gondolkodunk, élünk, érzünk, viszonyulunk magunkhoz és a világhoz. Borovics Tamás
9. Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek. Fekete István
10. Szabadságunkban áll a teljesség érzésének forrásait megválogatni, és a magunk útját járhatjuk saját szabadon választott értékeink alapján. Sajnos azonban felszabadultság helyett többnyire ürességet érzünk. Keményebben, elmélyültebben, hatékonyabban dolgozunk, mint a korábbi nemzedékek, de egyre kevésbé tudjuk megmagyarázni, miért is hajtunk ennyire. Frank Martela