Ugrás a tartalomra
Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor nem adtuk, de kaptuk a karácsonyi ajándékot: van-e egyetlen egy is gyermekkorunk karácsonyi meglepetései között, amelyet olyan szeretettel őriztünk meg emlékezetünkben, mint a könyv? S ha érett ésszel is úgy érezzük, hogy életünk kiteljesedését egy-egy nagyszerû könyvnek köszönhetjük: hogyne kívánnók ezt az érzést megszerezni mindazoknak, akiket igazán szeretünk? Mindaz, amit a három királyok betlehemi ajándéka, az arany, a tömjén és a myrrha szimbolikusan kifejez: a magasabb értelemben vett gazdagság fénye, az áhítatos érzést ébresztő illat s az a másik, amely az élet enyhe szépségeit jelenti - együtt van a könyvben. Ez az egyetlen ajándék, amely csakugyan - beszél az ajándékozó helyett.
Kapcsolódó idézetek
-
Adódnak boldog pillanatok, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy békében élhessünk tovább. Egy beteljesült szerelem, egy gyermek fogantatása, egy könyv megjelenése, egy nagy felfedezés olyan illúziókba ringathat, hogy úgy érezzük, senki sem lehet boldogabb nálunk. Ha ebben a pillanatban egy komoly tekintély érdemrendet vagy díjat ajánlana fel, megfosztana bennünket az igazi jutalomtól.
Maria Montessori
-
Az amerikaiak megmondják egymásnak, mit szeretnének karácsonyra. Szerintem ez nincs összhangban a nagylelkû ajándékozás fogalmával, melynek során kapunk valamit Istentől, bár nem érdemeljük meg - ahogy a fiát, Jézust ajándékozta nekünk. Ha az ember kér valamit, amit mások kötelességüknek éreznek megadni neki, azt nem hívhatjuk ajándéknak. Annak szívből kellene jönnie, meglepetésnek kellene lennie. Amikor a napkeleti bölcsek elmentek Betlehembe a jászolhoz, azt vitték, amit tudtak. Nem kérdezték meg Máriát és Józsefet, mire lenne szüksége a Kisjézusnak.
-
Megérkezett a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az ajándék kézzel fogható szimbólum, mely azt fejezi ki, hogy társunk gondolt ránk. Nem az ára számít; az adja értékét, hogy a szeretetet jelképezi.
Gary Chapman
-
Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet. És ennél többet nem adhatsz. Mert a szíved te magad vagy.
Csitáry-Hock Tamás
-
A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.
-
A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerû vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
-
Sokféle dicsőség lehet az életben, de mind kisebb értékû annál az egynél, amely a gyermeki hit és merész álmodozás örökös megőrzését jelenti. (...) Ostobaságból és hiúságból (...) elhagyjuk gyermekkorunk álmait, melyeket áttetsző gyémántokként hozunk magunkkal az ismeretlenségből. Mindenki ilyen ragyogó, tiszta gyémántot hoz magával, mely később gazdaggá tehetné őt, s ekként gazdag lenne a világ is. De a gyémánt látszatra egyszerû, könnyen hihetjük, hogy mihaszna üvegdarabkával játszadoztunk, különösen azért, mert az emberek valaha elkezdték gyûjteni a színes kacatokat, melyek gyönyörködtetik a szemet tarkaságukkal, s emiatt értékesebbnek tetszenek. Mihelyt mások kezében ilyet látunk, szégyelljük színtelen játékszerünket, eldobjuk, és igyekszünk, hogy nekünk is olyan tulajdonunk legyen, mint a többinek. Sok idő eltelik, míg rádöbbenünk, milyen értéket szórtunk el.
-
A karácsonyt nem az a varázs teszi, melynek fenyőgallyas, gyertyafényes s angyalszárnyas keretéből gyermekszobák s gyermeklelkek öröme csattan ki felénk; nem is az a nagy, elvont eszme teszi, mely fölött vitáztak századok s halmozódtak pergamenes kódexek: hanem a karácsonyt (...) az az édes, meghitt bensőség teszi, mely mint szellem és élet kitölti lelkünket, mely mint bizalom s áhítat fakad ki kedély világunkban.
Prohászka Ottokár
-
Minden karácsony újabb ajándék, újabb meglepetés. És mennyi karácsony volt már. Mennyi karácsonyom. És mennyi ajándék. De még soha ilyen csodálatos. Soha olyan kedves, drága, mint az, amit ma, ezen a karácsonyon kaptam. Egy ajándékot, amit soha nem feledek. Egy egyszerû, mégis gyönyörû ajándékot. Egy könnycseppet. Ami a szemed sarkából bújt elő.
Csitáry-Hock Tamás